A kritikai realista irányzat egyik legjelentősebb képviselője. Párizsban, polgári jólétben született. Tanulmányait a Levéltárosi Főiskolán végezte. Az itt elsajátított kutatói módszer, a tények aprólékos összegyűjtése később regényírói módszerét is meghatározta. Leginkább vidéken, a normandiai Belléme-ben élt és alkotott. Irodalmi pályafutása épp a világháború előtt, egy vaskos élet- és nemzedékrajzzal, a «Jean Barois»-val (A lélek története) kezdődött. Ez a dialógusokban írott regénye, a századvégi polgári értelmiség lelki és szellemi fejlődésének és válságának rajza. Legismertebb műve az 1922 és 1940 között íródott Les Thibault-sorozat, ami egy nyolc regényből álló ciklus. Ez egy család történetét mutatja be a 19. század közepétől az első világháborúig, gondos részletességgel dokumentálva a kor Franciaországának társadalmát és annak konfliktusait. 

A lélek története	Thibault II	Nobel díj 1937	Thibault III	Vén Franciaország

Vén Franciaország című munkája egyetlen nap eseményeiben egy francia falu életének keresztmetszetét adja, az emberi jellemnek olyan teljességével, mely túlemeli a kis falu, sőt az ország határain is. 1937-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. Örült a Nobel-díjnak, nem a pénzért vagy a dicsőségért, nem is írói hiúságból vagy művészi elégtételül, hanem mert így több olvasót remélhetett a könyveinek, amelyekben az igazságot, a békét, az embert szolgálja. A II. világháborúban a német megszállás idején visszavonulásával és hallgatásával tüntetett a fasiszta rendszer ellen. Művészi fejlődésére és a kor társadalmi és irodalmi életére vonatkozó értékes dokumentumanyag Önéletrajzi és irodalmi emlékek című kötete. Osvát Ernő már a húszas években is a legnagyobb, legigazabb mai regényírónak tartotta. A du gard-i írásmód a legtisztább, legegyszerűbb, legerőteljesebb mai franciaság, igaz, minden egyéni cifrázás, líra és stílusművészkedés nélkül, mivel az igazi regényben nem az író, a dolgok beszélnek, világosan élesen, a maguk belső természete szerint. Az író, annyira kerüli a személyes hangot vagy közbelépést, hogy például első nagy regényét, «Jean Barois»-t, végig párbeszédekben írta, a «Thibault»-sorozat tele van autentikusnak látszó «adalékokkal», levelekkel, naplókkal, párbeszédekkel, életdarabokkal, s a «Vieille France», melyet ő maga «falusi rajzalbumnak» nevez, mintha nem is volna más, csak egy falusi nap krónikája, hajnaltól estig.

Forrás:  Nyugat 1937. 12. szám