Középosztályhoz tartozó családból származott, egy gyapjúkereskedő fiaként született Sudburyben (Suffolk). A család kilenc gyermeke közül ő volt a legfiatalabb, s mivel apja észrevette, hogy milyen szívesen rajzolgatja a házukat körülvevő tájat, elhatározta, hogy Londonba küldi, ahol elsajátíthatja a rézmetszés művészetét az angol fővárosban letelepedett Hubert Gravelot francia illusztrátornál. Később St. Martin's Lane-ben egy magánakadémián folytatta tanulmányait. 1745-ben, visszatérve szülőfalujába, feleségül vette apja egyik ügynökének a húgát, Margaret Burrt. Húszéves korára már saját otthont alapított Ipswichben, ahol idejét megosztotta a festészet és nagy kedvtelése, a zene között; utóbbinak köszönhető, hogy kivívta néhány jómódú ember barátságát és támogatását. 1759-ben áttelepült Bath fürdővárosba, az elegáns élet egyik központjába, és itt végre felragyogott szerencsecsillaga. Nem sokkal Bathba érkezése után festette meg az angol festőiskola és talán az egész 18. századi európai festészet egyik legjobb portréját, Mary Howe grófnőt. Műtermét hamarosan magas társadalmi állású emberek kezdték látogatni, akiknek a házában Gainsborough megcsodálhatta a híres mesterek addig csak metszett reprodukciókból ismert műveit. 1774-ben Londonba költözött, és néhány hónap múltán meghívták az udvarba. Nem kevesebb, mint nyolc képet festett III. Györgyről - a korszak angol uralkodói ugyanolyan szenvedéllyel örökíttették meg magukat, mint alattvalóik -, ezenkívül lefestette a királynőt és a királyi család más tagjait is, továbbá a politikai élet, az értelmiség, a színház jelentős személyiségeit. Portréit világos, áttetsző tónusokkal festi, palettáján a kék és a zöld uralkodik. Ecsetvonásai idegesek, szabadok. Alakjait szívesen helyezte természeti környezetbe, amit Londonban emlékei alapján is kitűnően fel tudott idézni. A portré Londonban eltávolította kedvenc műfajától. Egyszer állítólag így kiáltott fel: "Arcképet akarnak tőlem, pedig én csak tájképfestő vagyok!" Egyéni, átfogó, összetett "költői" koncepciója volt a tájképről. Temetésén egyetlen riválisa, Reynolds búcsúztatta, szavai tisztánlátásról, ítélőképességről tanúskodnak: "Ha egyszer Anglia olyan gazdag lesz tehetségekben, hogy angol festőiskoláról merünk beszélni, akkor majd Gainsborough
neve úgy marad az utókorra, mint ennek az iskolának egyik első képviselője."