A rokokó festészet egyik legnagyobb művésze. Szellemes, olykor pikáns hangulatú zsánerképeivel vívta ki XV. és XVI. Lajos udvarának elismerését.

Francois Boucher tanítványa volt, aki korai zsánerképeire hatott. Képe, mellyel a Prix de Rome-ot elnyeri, Jéroboam megtagadja a bálványoknak való áldozást jellemző velencei iskola-kép. A Prix de Rome elnyerése után 1756-61-ig Rómában tartózkodott, romantikus tájképeket festett. Ekkor hatott rá a velencei Giovanni Battista Tiepolo művészete. Az 1765-iki Szalonban nagy sikert aratott Koresos önfeláldozását ábrázoló nagy kompoziciójával, csakhamar azonban lemondott a történeti festészetről és kisebb méretű, derült, olykor pajzán szellemű képek festését művelte. Első képeinek részletes, aprólékos kimunkáltsága utóbb széles, merész, vázlatszerű kezelésnek ad helyet; művészetének könnyedsége a természet éles tanulmányozásán alapul és a tájképi elem is igen fontos szerepet játszik képei megkapóan festői összbenyomásában. 1765 után a Franciaországban divatos rokokó stílusban festett. Vidám hangulatú zsánerképei, könnyed bájt, és érzékiséget sugároznak. Könnyed vonalvezetés, virágok és áttetsző lombozat között ábrázolt erotikus és gáláns jelenetek jellemzik alkotásait. Bankároknak és az Opera táncosnőinek palotáit dekorálta. Ragyogó színezése, meztelen testeinek világító ereje olykor Rubensre emlékeztet. Fragonard, kinek műveit a korabeli rézmetszők örömest sokszorosították, maga is készített rézkarcokat. Ezek között a híres Szekrény (L'armoire) áll első helyen. Rendkívül szellemes rajzolónak mutatja be rajzainak nagy tömege (pl. a Lafontaine meséihez készített híres rajzok). Festményeinek szép sorozata, köztük a Fürdő nők, A zenelecke stb. a Louvreban látható többnyire azonban francia és angol magángyűjteményekbe kerültek képei, így különösen a londoni Wallace Collectionba, ahol néhány leghíresebb műve: A szerelem kútja, Szerelmi jel, A hinta Újabban amerikai gyűjtők is keresik műveit: így Amerikába jutottak azok a pompás dekoratív festmények, amelyeket eredetileg Du Barry asszony számára készített.

A francia forradalom (1789-1799) elűzte a nemességet, Fragonard legnagyobb megrendelőit, így ő is tönkrement. Ezután főleg művészeti közügyekkel foglalkozott; mint a múzeumi bizottság tagja előkészítette a majdani Louvre megnyitását. Szegényen halt meg Párizsban 1806 augusztus 22-én. - Fia, Fragonard Aléxandre-Évariste (1780-1850), festő és szobrász, David tanítványa, a klasszicizmus irányát követte.

Forrás: Barangolás a stílusok világában