Az új törekvések zászlóvivője, a 15. század második felének nevezetes miniátora (miniatúra=kis méretű kép) volt a tours-i származású művész, aki festő is volt, és főleg XI. Lajos számára dolgozott. Művészetére jellemzőek a világos felépítésű, alakokban gazdag, monumentális jelenetek. Nemhiába festette a negyvenes években, Rómában IV. Jenő pápát, itt megtanulta a testek plasztikus formálását. A térdelő Étienne Chevelier-ről készült portréja védőszentjével realisztikus képmás, mögöttük a márványfal pedig reneszánsz pilaszterekkel ékes. Ennek letme diptichon-párdarabja az állítólag Agnes Sorelt, VII. Károly kedvesét ábrázoló, még gótikus Madonna. Melle gömbbé stilizált, bambinója kubisztikusan hengeres idomú, a háttér vörös angyalai szinte démoni hatásúak. Miniatúráiban viszont az epikus elbeszélés páratlan mestere. A zsidók és az antik rómaiak történetének nevezetes eseményeit éppúgy történeti hűséggel örökítette meg, mint az akkori idők fontos epizódjait. Étienne Chevalier híres imakönyvében (Chantilly) a középkori gótikának és a reneszánsz motívumainak csodálatos keveredésével lep meg. Egyes miniatúra-tájképeiben pedig a megvilágításnak, a víz tükröződésének, a "paysage intime" hangulatának (Szt. Margit a juhokkal) és a mély távlatoknak olyan példáit nyújtja, hogy méltán nevezhetjük őt a francia kora reneszánsz mesterének. Nem hiába volt a tours-i királyi iskola feje. Fő művei az Antiquités Judaiques (Paris, Nemzeti Könyvtár) és egy Boccaccio- (München, Staatsbibliothek) kézirat díszítése.