ÍZELÍTŐ - FODOR JÓZSEF VERSEIBŐL

Vers az érlelőhöz

Mint a széphajlású hegyen
A bornak sok-kacsú venyigéjét,
Úgy mesd meg az én vesszőmet
S magas karómra göndörítsd,
Hogy hűségesen kússzak
Irányában az igaz útnak.

S mikor a virágok illatai
Csordogálnak, mint patakok,
Édesen görögnek a felhők,
Mint a jóllakott nyájak:
Én a nagy beteljesítő mámornak
Víg öntudatában dúslakodjak.

Mikor, mint arany mennykövek
Lombfelhőket szakítva,
Robognak a gyúlt arcú almák,
Záporzó rózsáktól pettyes a part:
Mint ki cukorba falt s mohóságát
Oltva, nem törülte meg száját

S a hegyek szeplői a melegtől
Kipattognak, az áfonyák,
S átható tüzednél, oh nap,
Nyárson forgatod a csillagokat:
Hogy minden oldalról érjék,
Forgasd életem venyigéjét.

Te, nagy tápláló, te nagy szatír,
Te bronz sugarú Isten,
Pengesd sugaradat, mint aranypénzt,
Sugarad gügyögő fuldoklását,
Mely úgy ömlik erőd túlságán,
Mint víz a szűk nyakú korsó száján!

S én úgy igyak napot, életet,
Kitáruljak mindennek, mi van,
Mindent véremmé érlelőn,
Mint a nemes gyümölcsök teszik,
Nagy Gazdám tetszésére érvén
Életem sok-kacsú venyigéjén.

KÖNYVEK KERTJE

Tengernyi csukott, dús rózsabimbó,
melyből csillogó virág fakad,
mint töltöd, ím, a vidáman ingó,
zöld ágakat.
Harag-zöld héjak hogyha lehullnak,
pillangók, méhek a mézbe fúlnak. -
Míg rám néz a sok rózsaburok,
könyvekre gondolok.

Zöldellő, kék, rőt, zárt kelyhű könyvek,
meggyűlt, forró mézzel gazdagok,
ha kinyílik szép burkuk, a könnyed,
dús lap ragyog.
Bimbók körül dúlt dongók zenélnek,
zárt könyv körül így dong, leng a lélek,
szívja, mely a burkon illan át,
a betű illatát.

Zeng a tavasz és bomlik a berken,
virágtól villámlik minden ág;
zeng a szellem és virága serken,
száz könyv-virág.
Telik a sok polc, hogy szinte hajlik,
fövő méz, mélyén, zsongul, morajlik;
rakva tudás, dal vont ágait,
a dús szellem virít.

Könyveknek napja: könyv-kert! s büszke nyár,
te, vér-duzzasztó, kedv-szédítő,
hozzon százszorost itten mind a szár,
s nyiss, jó idő:
béke, derűje szívnek s a szemnek,
gazdag könyv, méltó, szép szellem-ünnep,
s munka és öröm, mely istenít,
míg él az ember itt!