Zsellércsaládból származott. Négy elemit és két reáliskolai osztályt végzett Pozsonyban, majd lakatosinas lett. Felszabadulásakor díszkaputervével aranyérmet nyert, faragványai pedig általános elismerést keltettek. Így került 1875-ben zayugróci fafaragó intézetbe. Prágában katonáskodása alatt (1879-83) megismerkedett a neves cseh szobrásszal, Myslbekkel. Hazatérve sikeresen próbálkozott a porcelánfestéssel és a szobrászattal is. Gipszből faragott Ahasverus-fejére felfigyeltek, és számos támogatóra talált. 1886-ban, 28 éves korában kezdhette meg rendszeres tanulmányait; ösztöndíjjal a bécsi neobarokk szobrász, Tilgner műhelyébe került, majd az ottani akadémián Hellmer növendéke lett. Az iskolai feladványok mellett számos portrét készített (Scomparini Cézár, Naiszidler Károly, Ortvay Tivadarné, stb.). Nevét Bécsben 1892-ben mintázott Feszülete tette országosan ismertté. Első nagy megbízatása az azóta elpusztult pozsonyi Mária Terézia lovas szobor elkészítése volt (1892-96). 1894-ben Mátyás király lovas szobrának tervével első díjat nyert, a művet 1902-ben leplezték le Kolozsvárott. 1893-ban készítette két allegorikus szobrát az Igazságügyi Palota, a mai Néprajzi Múzeum épületére. További jelentősebb munkái: Wenckheim Béla lovas szobra, Wesselényi-szobor, Tuhutum-emlék, Tisza Lajos-szobor. A budai várpalota épületére két Atlasz-figurát és két kapuőrző oroszlánt mintázott. Ismert műve Toldi a farkasokkal. Az Erzsébet-emlékmű pályázatain sikertelenül vett részt. A kor hamis, patetikus külsőségeket hangsúlyozó emlékműveivel ellentétben alkotásai monumentálisan egyszerűek, a szobrászat klasszikus tradícióját őrzik. 

Forrás: Barangolás a stílusok világában