A két testvér, Hubert van Eyck és Jan van Eyck a németalföldi
festőiskola megalapítói, az olajfestés feltalálói. Jan van Eyck vitathatatlanul
kora leghíresebb
festője volt; munkássága szakítást jelentett a középkori művészettel. Mindenkit
fölülmúlt azzal a képességével, amellyel a látható világot a részletek végtelen
változatosságának türelmes megfigyelése alapján ábrázolta.
A két fivér viszonya a művészettörténet legnehezebben megválaszolható
kérdéseinek egyike. A kutatók 1823-ban tették közzé A
Bárány imádása oltárkép feliratát. Ez az oltár a korai németalföldi
festészet leghíresebb alkotása. Az oltár feliratának fordítása: "Az
Eyckből való Hubertus festő, akinél senki sem volt nagyobb, kezdte el ezt a
művet, amelyet Johannes, a fivére, a művészetben második, fejezett be Jodocus
Vijdt költségére. "
Hubert (vagy Hubrecht) személyéről szinte semmit sem tudunk; egy 16. századi
legenda arra utal, hogy szülőhelyük valószínűleg a Limbourg tartománybeli
Masseyck volt. Születésük pontos dátuma is ismeretlen. Hubert 1426-ban halt meg;
egyetlen önálló alkotás sem tulajdonítható neki stíluskritikai alapon. Azzal a
festővel szokták azonosítani, akit az okiratok "Hubrecht", "Ubrechts" stb. néven
említenek az 1425-ös és az 1426-os esztendőben Gentben.
Jan pályafutására ezzel szemben több adalék utal. Alkotói tevékenységét névvel
jelzett és az 1432- 41 közötti évekről datált művek sora alapján ismerjük. 1422
és 1425 között Hágában dolgozott Bajor János udvarában festőként, és részt vett
a grófi palota díszítésében. János halála után Burgundia hercege, Jó Fülöp
szolgálatába lépett. Fülöp bizalmas küldetésekkel is kitüntette 1426-ban és
1428-ban; 1436-ban őt bízta meg azzal, hogy Portugáliában a hercegnek Izabella
infánsnővel kötendő házasságáról tárgyaljon. Lille-ben és Bruggében
tevékenykedett, és a burgundi udvar mellett a bruggei olasz kereskedők is
gyakori megrendelői voltak.
A Bárány imádása a 15. századi németalföldi művészet csúcsteljesítménye, a
figurák és a táj realizmusa teljesen új szemléletet jelez a 14. századi
művészettel szemben. A színezés túlnyomórészt a barna árnyalataira szorítkozik,
a képmásokban azonban megjelenik a skarlátvörös és a zöld is. Az oltár belsején
teljes pompájában jelenik meg az új olajfestési technika. Az alsó sor
paradicsomi tájában a színek ragyogóak, skarlátvörösek és kékek emelkednek ki a
csillogó zöld alapból; megragadó a szeretetteljes gondossággal megfigyelt
növények és fák pazar sokasága, és a csodás szépségű fényhatások a távoli
mezőkön. A gótikus narancsfák bizonyosan Jan portugáliai utazását követően
készültek. Az épületek közül is sokat lehet azonosítani. A lovagok és bírák
öltözete igen gazdag, páncéljuk csillog, lószerszámaik díszesek; még ennél is
pompásabb hatásúak a felső sor drágaköves koronái, dús palástjai és pazar
brokátszövetei. A finom részletek, a pompás ruhák és ékszerek jelen voltak már a
gótika művészetében is. Jan valóság-megfigyelése azonban tudományosabb, és a
fény tanulmányozása újfajta egységet ad tájainak. Arról, hogy Hubert mennyit
fejezett be az oltárképből 1426-ban bekövetkezett haláláig, nincs általánosan
elfogadott álláspont. Tagadhatatlan viszont, hogy a mű egészén belül vannak
bizonyos stílusbeli eltérések.
A genti oltár utáni időből egy sor szignált és datált képet ismerünk Jantól. Jan
képmásai között a leghíresebb az Arnolfini házaspár.
Giovanni Arnolfini és Giovanna Cenami esküvői szertartását ábrázolja.
Szobájukban kötnek fogadalmat, saját tárgyaik körében; a házasságkötés tanúja
volt maga Van Eyck is, akinek alakját visszatükrözi a hátsó falon függő domború
tükör. Jelenlétének bizonyítéka a tükör fölött a falon olvasható felirat: "Johannes
de eyck fuit hic 1434" (Johannes
de Eyck volt itt a tükör 1434). A menyegzői szoba tele van tárgyakkal, látható
benne kiskutya, két pár levetett cipő, gyümölcsök, csillár, ágy, a széktámlát
koronázó Szent Margit- szobrocska. E tárgyak többsége a házasságra utaló jelkép.
Tudatosan megalkotott, szép fényhatások figyelhetők meg a csilláron és a falon.
A domború tükör megfestésének mesterségbeli tökéletessége szinte erőfitogtatás;
a körülötte elhelyezett tíz kerek képecskén aprólékos részletességgel
megjelenítve szemlélhetőek Jézus kínszenvedésének jelenetei. A családi magánélet
részletekig hű megjelenítése, a meggyőző térbeliség, a fény beesésének
megfigyelése már a 17. századi holland életképfestészet felé mutat.
Az 1430-as évek közepének vallási tárgyú képei azt mutatják, hogy a festőt a
figurák térbe helyezésének, a fények és anyagok felületi hatásainak problémája
foglalkoztatta. Jan van Eyek 1440-ben halt meg.
Forrás: Studiolo 1. 3. 1
ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL:
St. Ferenc |
bárány.. |
házaspár |
Hubert |
madonna |
St. Borbála |
angyali1 |
angyali2 |
Colorado |
|