JAN VAN EYCK - (HUBERT VAN EYCK)
 1390 k. - 1441 (1360/70-1426)


németalföldi festők

A két testvér, Hubert van Eyck és Jan van Eyck a németalföldi festőiskola megalapítói, az olajfestés feltalálói. Jan van Eyck vitathatatlanul kora leghíresebb
festője volt; munkássága szakítást jelentett a középkori művészettel. Mindenkit fölülmúlt azzal a képességével, amellyel a látható világot a részletek végtelen változatosságának türelmes megfigyelése alapján ábrázolta.

A két fivér viszonya a művészettörténet legnehezebben megválaszolható kérdéseinek egyike. A kutatók 1823-ban tették közzé A Bárány imádása oltárkép feliratát. Ez az oltár a korai németalföldi festészet leghíresebb alkotása. Az oltár feliratának fordítása: "Az Eyckből való Hubertus festő, akinél senki sem volt nagyobb, kezdte el ezt a művet, amelyet Johannes, a fivére, a művészetben második, fejezett be Jodocus Vijdt költségére. "

Hubert (vagy Hubrecht) személyéről szinte semmit sem tudunk; egy 16. századi legenda arra utal, hogy szülőhelyük valószínűleg a Limbourg tartománybeli Masseyck volt. Születésük pontos dátuma is ismeretlen. Hubert 1426-ban halt meg; egyetlen önálló alkotás sem tulajdonítható neki stíluskritikai alapon. Azzal a festővel szokták azonosítani, akit az okiratok "Hubrecht", "Ubrechts" stb. néven említenek az 1425-ös és az 1426-os esztendőben Gentben.

Jan pályafutására ezzel szemben több adalék utal. Alkotói tevékenységét névvel jelzett és az 1432- 41 közötti évekről datált művek sora alapján ismerjük. 1422 és 1425 között Hágában dolgozott Bajor János udvarában festőként, és részt vett a grófi palota díszítésében. János halála után Burgundia hercege, Jó Fülöp szolgálatába lépett. Fülöp bizalmas küldetésekkel is kitüntette 1426-ban és 1428-ban; 1436-ban őt bízta meg azzal, hogy Portugáliában a hercegnek Izabella infánsnővel kötendő házasságáról tárgyaljon. Lille-ben és Bruggében tevékenykedett, és a burgundi udvar mellett a bruggei olasz kereskedők is gyakori megrendelői voltak.

A Bárány imádása a 15. századi németalföldi művészet csúcsteljesítménye, a figurák és a táj realizmusa teljesen új szemléletet jelez a 14. századi művészettel szemben. A színezés túlnyomórészt a barna árnyalataira szorítkozik, a képmásokban azonban megjelenik a skarlátvörös és a zöld is. Az oltár belsején teljes pompájában jelenik meg az új olajfestési technika. Az alsó sor paradicsomi tájában a színek ragyogóak, skarlátvörösek és kékek emelkednek ki a csillogó zöld alapból; megragadó a szeretetteljes gondossággal megfigyelt növények és fák pazar sokasága, és a csodás szépségű fényhatások a távoli mezőkön. A gótikus narancsfák bizonyosan Jan portugáliai utazását követően készültek. Az épületek közül is sokat lehet azonosítani. A lovagok és bírák öltözete igen gazdag, páncéljuk csillog, lószerszámaik díszesek; még ennél is pompásabb hatásúak a felső sor drágaköves koronái, dús palástjai és pazar brokátszövetei. A finom részletek, a pompás ruhák és ékszerek jelen voltak már a gótika művészetében is. Jan valóság-megfigyelése azonban tudományosabb, és a fény tanulmányozása újfajta egységet ad tájainak. Arról, hogy Hubert mennyit fejezett be az oltárképből 1426-ban bekövetkezett haláláig, nincs általánosan elfogadott álláspont. Tagadhatatlan viszont, hogy a mű egészén belül vannak bizonyos stílusbeli eltérések.

A genti oltár utáni időből egy sor szignált és datált képet ismerünk Jantól. Jan képmásai között a leghíresebb az Arnolfini házaspár. Giovanni Arnolfini és Giovanna Cenami esküvői szertartását ábrázolja. Szobájukban kötnek fogadalmat, saját tárgyaik körében; a házasságkötés tanúja volt maga Van Eyck is, akinek alakját visszatükrözi a hátsó falon függő domború tükör. Jelenlétének bizonyítéka a tükör fölött a falon olvasható felirat: "Johannes de eyck fuit hic 1434" (Johannes de Eyck volt itt a tükör 1434). A menyegzői szoba tele van tárgyakkal, látható benne kiskutya, két pár levetett cipő, gyümölcsök, csillár, ágy, a széktámlát koronázó Szent Margit- szobrocska. E tárgyak többsége a házasságra utaló jelkép. Tudatosan megalkotott, szép fényhatások figyelhetők meg a csilláron és a falon. A domború tükör megfestésének mesterségbeli tökéletessége szinte erőfitogtatás; a körülötte elhelyezett tíz kerek képecskén aprólékos részletességgel megjelenítve szemlélhetőek Jézus kínszenvedésének jelenetei. A családi magánélet részletekig hű megjelenítése, a meggyőző térbeliség, a fény beesésének megfigyelése már a 17. századi holland életképfestészet felé mutat.

Az 1430-as évek közepének vallási tárgyú képei azt mutatják, hogy a festőt a figurák térbe helyezésének, a fények és anyagok felületi hatásainak problémája foglalkoztatta. Jan van Eyek 1440-ben halt meg.

Forrás:  Studiolo 1. 3. 1

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL:


St. Ferenc


bárány..


házaspár


Hubert


madonna


St. Borbála


angyali1


angyali2


Colorado