A hetvenes-nyolcvanas években novelláival és regényeivel az ún. "új próza" egyik legfontosabb megteremtője lett, és mára egyike azoknak a kortárs magyar íróknak, akik külföldön is széleskörű elismertségnek örvendenek. Műveit több mint 20 nyelvre fordították le, s rangos nemzetközi díjakkal tüntették ki. Magyarországon sok száz kritika, tanulmány jelent meg a műveiről. Budapesten él feleségével és négy gyermekével. Jellemezhetnénk úgy is, hogy olyan, akár az anyag: megmarad. Folyton változik és átalakul, de nem veszíti el önmagát. Sőt, önmagához formálja a környezetét.  Ugyanis írt már olyat, olyanokat (még ha néha Csokonai Lili álnéven is, ami által nem lehet leírni őt erről a makacs, fennkölt, sajátságos írói pályáról. Olvasója tökéletes biztonsággal fogadja el blazírt fintorral egyhuzamban leírt három s betűjét (kisssregény), hosszú haját, posztmodern stílusát. Nyugodtan kijelenthető, hogy köteteiben ölt testet a magyar posztmodern.

 Már a dobbantás figyelemfelkeltő lett. Akkor már két esztendeje dolgozott a Kohó- és Gépipari Minisztérium Számítástechnikai Intézetében, amikor talán nem is várt figyelem fordult 1976-ban megjelent első kötete, a Fancsikó és Pinta, avagy Írások egy darab madzagra fűzve című elbeszéléskötete felé, mely az év legjobb prózakötete lett. Amikor pedig a Pápai vizeken ne kalózkodj című műve is siker lett, végképp az írás mellett határozta el magát. Nem volt nehéz, hiszen formai újításokkal és groteszk humorral nyűgözte le a kritikusokat, mely az évek során a nemzet első írójának posztjára emelte. Ehhez társult szorgalmas és szívós munkálkodása, szellemi ereje és összpontosítása is.

Azok közé az írók közé tartozik, kik közlésükben túl tudtak lépni az írás egyébként sem korlátolt területéről, s műveivel át tudott csapni a filmművészet területére is. Ugyanis Gothár Péter az ő forgatókönyve alapján készítette az Idő van és a Tiszta Amerika című filmjeit, valamint az Anna című film a szerző Hrabal könyve alapján készült, és maga az író a hőse az Esterházy-vacsora című portréfilmnek, melyben Orsós László Jakabbal étkezik és beszélget. A koronát a 2000-ben megjelent Harmonia Caelestis címet viselő regényével tette fel munkásságára, mely "aparegényben" azt az arisztokrata mitológiát dolgozza fel, amely a saját nagyközönség felé mutatott írói figurájának is igen fontos alkotóeleme. Jól rávette a magyar olvasókat, hogy a posztmodern próza felé fordítsák figyelmüket.