
OdYsseas
ElYtis
(1911-1996)
Anyanyelvemet görögnek kaptam otthonomat szegényesnek Homérosz fövenyein.
görög költő
|
A 20. századi görög költészet kiemelkedő alakja. A modern görög költészet egyik úttörője. Avantgárdból induló, jellegzetes képvilágú, gyakran látomásos nemzeti költő. Verseit gazdagon áradó szimbólumok, kimunkált, változatos versformák jellemzik. Leghíresebb műve háborús élményeiről írt "fantasztikus liturgiája", amelyért 1979-ben megkapta az értékes Nobel-díjat is. Magyarul megjelent kötete: A nappal születése - Bp. : Európa, 1981. Sokatmondó tény, hogy az irodalmi Nobel-díjak kitüntetettjei között mennyi újgörög költő nevével találkozunk az utóbbi években, évtizedekben. Egy kis nép lírájának egészen különös virágzását bizonyítja ez, olyan kivirágzást, mely nem mindennapi a huszadik század irodalomtörténetében. Az a sajátos dikciójú, áradó modern versbeszéd, melyben a görög klasszikus örökség s az Égei - partvidék földrajzi atmoszférájának, geológiájának, vegetációjának, településeinek tájelemei ötvöződnek, éppúgy jellemző Elitiszre, mint a "triász" másik két tagjának, a szintén Nobel-díjas Szeferisznek s a Nemzetközi Lenin-békedíjas Ritszosznak munkásságára. Nagy pályatársaitól persze meg is különbözteti sok minden, így különleges biblikus ihletése, mely a klasszikus görög mitológia elemeit bizánci keresztény motívumokkal elegyíti, vagy akár versszerkesztésének nagyon is sajátos szürrealizmusa.
Poémája, a Méltó talán legjelentősebb munkája, himnusz a mindenséghez, magasztalása minden szépségnek és fájdalomnak, természetnek, szerelemnek, csillagképnek, súlyos emberi létnek és súlyos angyaloknak - az egész, kicsi és nagy teremtésnek. (fordító: Képes Géza)
A
bolond hajó |