A 20. századi görög költészet kiemelkedő alakja. A modern görög költészet egyik úttörője. Avantgárdból induló, jellegzetes képvilágú, gyakran látomásos nemzeti költő. Verseit gazdagon áradó szimbólumok, kimunkált, változatos versformák jellemzik. Leghíresebb műve háborús élményeiről írt "fantasztikus liturgiája", amelyért 1979-ben megkapta az értékes Nobel-díjat is. Magyarul megjelent kötete: A nappal születése - Bp. : Európa, 1981. Sokatmondó tény, hogy az irodalmi Nobel-díjak kitüntetettjei között mennyi újgörög költő nevével találkozunk az utóbbi években, évtizedekben. Egy kis nép lírájának egészen különös virágzását bizonyítja ez, olyan kivirágzást, mely nem mindennapi a huszadik század irodalomtörténetében. Az a sajátos dikciójú, áradó modern versbeszéd, melyben a görög klasszikus örökség s az Égei - partvidék földrajzi atmoszférájának, geológiájának, vegetációjának, településeinek tájelemei ötvöződnek, éppúgy jellemző Elitiszre, mint a "triász" másik két tagjának, a szintén Nobel-díjas Szeferisznek s a Nemzetközi Lenin-békedíjas Ritszosznak munkásságára. Nagy pályatársaitól persze meg is különbözteti sok minden, így különleges biblikus ihletése, mely a klasszikus görög mitológia elemeit bizánci keresztény motívumokkal elegyíti, vagy akár versszerkesztésének nagyon is sajátos szürrealizmusa. 

Poémája, a Méltó talán legjelentősebb munkája, himnusz a mindenséghez, magasztalása minden szépségnek és fájdalomnak, természetnek, szerelemnek, csillagképnek, súlyos emberi létnek és súlyos angyaloknak - az egész, kicsi és nagy teremtésnek. (fordító: Képes Géza)

A bolond hajó

Felékített hajó tart a nyílt hegyek felé
Zendül "húzd meg – ereszd el": manővereié
Fenyőtoboz-közökbe dobja ki horgonyát
Lüktetőn levegőzve tárja két oldalát

Fekete kő meg álom a vázszerkezete
Matróza ravasz tiszta a hajómestere

Múlt mélyéből időknek feltörvén érkezik
Tengernyi szenvedést rak és sóhajt rak ki itt

Fenn szón "Krisztus - Uram" csak mind s mind csodálkozom
Íme e bolondhajón e bolondja hajón

Fut velünk évek óta és mégsem süllyedünk
Bár kapitány temérdek parancsolt már nekünk

Föl se vettünk vihart így ezernyi-mód futunk
Bármibe belemenjünk mindenen átjutunk

Fennen a bástya őre árbocunkkal halad
Egyre a Nap a minden - nap - áthatója Nap!

Tandori Dezső fordítása.