José Echegaray y Eizaguirre
írói álnevén José Hayaseca

 (1832. április 19., Madrid – 1916. szeptember 14., Madrid)

spanyol drámaíró, politikus

José Echegaray baszk családból származik, a Spanyol Tudományos Akadémia tagja. Gyermekkorát Murciaban töltötte, ahol apja az egyetem görög nyelv professzora volt. 14 éves korában visszatért Madridba, ahol matematikai, közgazdasági, műszaki tanulmányokat folytatott. Echegaray tevékenyen részt vett a közéletben, többször volt miniszter is. Hivatalnoki karrierje csúcsán, 1874-ben hátat fordít a politikának és az irodalomnak szenteli az életét. Mérnöki pontossággal megírt, kritikus szellemű drámával válik népszerűvé. Kezdetben álnéven jelentette meg a darabjait; végül több mint 70 művet írt. Először rendkívül jó képességű írónak, nagy pszichológusnak tartották, de a századfordulón egyre hevesebb támadások érték. A Nobel-díjat 1904-ben kapta -megosztva - "nagyszerű és mély értelmű munkásságának elismeréseképpen, amellyel a spanyol dráma nagy hagyományát eredetiséggel újította fel", de ezt a döntést már akkor is nagyon vitatták. Echegaray az I. világháború alatt halt meg, eddigre szinte teljesen elfelejtették.

Echegaray darabjainak művészi szempontból nincs semmi értéke, tulajdonképpen jól megcsinált színdarabokat írt. Pályája korai szakaszán verses neo romantikus történelmi drámákat írt, Ibsen hatására áttért a tézisdrámákra. Drámáiban a burzsoá hamisságát, képmutatását leplezi le, de kritikája pesszimizmusba torkollik. A késői romantikára jellemző deklamáló stílusa miatt később sokat vesztet kezdeti népszerűségéből. A századvégen Magyarországon is játszották; Ambrus Zoltán lelkesedett érte a legjobban: "Echegarayban gyönyörködhetik az is, aki nem szenved semmiféle idegbetegségben". Legismertebb darabja A nagy Galeotto (1881) modern korszatírának készült. 1920-ban World and his wife címmel megfilmesítették, a budapesti Nemzeti Színház is bemutatta. Szintén nagyon sikeres volt a Szent-e vagy őrült? (1877) című "lelkiismereti dráma" (Hargitai György): egy lelencgyerek kideríti származását, és lemond a rá váró örökségről, mire a család az elmegyógyintézetbe záratja. További művei: Bernardo Montilla; Mariana (1892); Roberto de Pedrosa (1895); A rágalom (1898); Az őrült Isten, (1900). Sok darabja olvasható magyarul is, s műveit nagyon sokszor játszották magyar színpadokon.