Az ún. metafizikus költői irányzat kialakítója. Az angol költő, fiatal korában merész, bonyolult stílusú, nehezen érthető szerelmes lírájáról vált hírhedtté, megtérését követően pedig anglikán lelkészként szenvedélyes, küszködő istenes verseit hagyta az utókorra. A szenvedélyt sokszor mesterkéltnek látszó képekkel fejezi ki. Prédikációi a 17. század legnagyobb vallásos írói közé emelik.

Prédikációiban a patrisztikus illetve a skolasztikus hagyomány legjavát a legfrissebb reformátori szellemiséggel, lángoló Isten- és Szentírás-szeretettel ötvözi. Beszédeiben nemcsak a művelt teológus, nem is csak az erőteljes és meghökkentő képekhez folyamodó költő, hanem az Istennel viaskodó ember is jelen van. Szatírái, dalai, szonettjei és elégiái csak halála után jelenhettek meg. Prózai műveit magyarul napjainkban olvashatjuk először kötetbe gyűjtve. Magyar fordítója: Kosztolányi és Vas István.

Forrás: Új Magyar Lexikon