A firenzei quattrocento legjelentősebb szobrásza, minden idők egyik legnagyobb hatású reneszánsz művésze. Munkásságára 1403 előtt nem utalnak források, ekkor azonban Ghíberti segédjeként említik a nevét. A neves szobrász műhelyében tanulhatta ki a bronzművességet, aki ekkor készíthette az első kapukat a firenzei Battistero számára.

Az erőt sugárzó fizikai és szellemi lét megjelenítése Donatello mindegyik művét áthatja; ez az ábrázolásmód érezhető a Szent György részben magabiztos, részben félénk alakján, amelyet az Orsanmichele homlokzatára szánt. A Szent Györggyel körülbelül egy időben Donatello egy sor Prófétát is alkotott a firenzei dóm Campaniléje (harangtornya) számára. Egyes műveiben Donatello új megközelítésben alkalmazza az antik motívumokat, mintegy fejtetőre állítva a klasszicizmust. Példa erre a Cavalcanti-kápolna Angyali üdvözlete, ahol a klasszikus architektúra nyelvezetét a dekoratív célok érdekében alkalmazza. E felfogásának talán még határozottabb megnyilvánulásai a firenzei dóm északi énekes karzatának lázadó és fékezhetetlen puttói. E műve éles ellentétben áll Luca della Robbia fenségesen nyugodt kórusgalériájával, amely a főhajó túlsó oldalán éppen szembenéz vele. Az antikvitás felidézése gyakran kel versenyre a meggyőző erejű expresszionizmussal, például a Salome tánca című domborművön, amelyet 1425 körül készített Firenzében a sienai San Giovanni baptisztérium keresztelőkútjára. Itt a masszív antik boltívek szolgáinak a zabolázatlan érzelmek hátteréül. Művészetének olykor antiklasszikus jellegét megerősíti állítólagos éles vitája barátjával, Brunelleschivel az Apostolok és a Mártírok kapujával kapcsolatban, amelyeket Donatello 1440-43-ban készített a firenzei San Lorenzo-templom régi sekrestyéjéhez. Brunelleschi, aki a sekrestye egyszerű, szigorú architektúráját tervezte, nem kedvelte a hevesen polemizáló alakpárokat a kapukon. Lehet, hogy ennek a vitának a következtében ment Donatello 1443-ban Padovába, ahol a Sant'Antonio-bazilika Számára bronz feszületet alkotott. Ez vezetett el legnagyszerűbb, legváltozatosabb és legnagyobb hatású megbízatásához, a padovai Sant'Antonio főoltárához. Az oltár részei a következők voltak: Mária a Gyermekkel és szentekkel hét bronzszoborból álló csoportja, négy dombormű Szent Antal csodatételeivel, négy dombormű az evangélisták szimbólumaival, egy Pietá, tizenkét, éneklő angyalokat ábrázoló dombormű és egy kőtábla a Sírba tétellel. Az oltárt 1579-82 között részeire szedték, ezért az alkotóelemek eredeti elrendezése ma vitatott. Donatello másik kiemelkedő padovai alkotása Gattamelata condottiere lovas szobra. A zsoldosvezért antik hősként ábrázolja. A fegyverzet azonban csak ál-római. A szobor erőt sugárzó hatása a lovas feszes, egyenes tartásából és a minden részletben pontos szerkesztettségből adódik, amely a művész által felmagasztalt hajlíthatatlan akaraterő metaforájának látszik. A heroikus Gattamelata és a Szent Antal-oltár tanúsága szerint Donatello a stílusok és az érzelmek széles skáláját tudta megjeleníteni. A Szent Antal csodatételeit ábrázoló négy tábla a római architektúra fenségét hirdeti, az alakok azonban ezzel ellentétben hevesen mozognak, olykor már-már tombolnak. A Sírbatétel kő domborművén ez a kifejezésmód a heves gesztusokkal és az egymásba gabalyodott, kétségbeesést sugárzó alakokkal még intenzívebb, Donatello ezzel megkérdőjelezte a hagyományos szépségeszményt, és a rút egyfajta kultuszát hirdette, amelyet 1425-ben a sienai Salome táncával kezdett el. Az ifjúságának viszonylag nyugodt művészetével való szakítást jól szemlélteti a Mária Magdolna összehasonlítása. Utóbbi, amelyet a Firenzébe való végleges visszatérése előtt alkotott, a lelki gyötrelmeket és a bűnbánatot a testi gyarlóság ábrázolásával jeleníti meg. Donatello a firenzei San Lorenzo két szószékén dolgozott, amikor a halál érte, néhány táblát tanítványai fejeztek be. Az északi szószéket öt bronzrelief díszíti: az Agónia a kertben, a Jézus Kajafás és Pilátus előtt, a Keresztrefeszítés, a Levétel a keresztről és a Sírbatétel. A déli szószék hat reliefje a következő: a Három Mária a sírnál, a Krisztus a pokol tornácán, a Feltámadás, a Mennybemenetel, a Pünkösd és a Szent Lőrinc vértanúsága. A szószékek azt a tragikus víziót jelenítik meg, amely öreg korukban néha hatalmába keríti a művészeket.

Forrás: Studiolo 1.3.1.