Prágában és Bécsben tanult, mesterei M. Meytens, V. Fischer és Sambach voltak. Kezdetben Bécsben élt, arcképeket festett. 1810-ben, idős korában költözött Pestre. A hazai felvilágosodás vezéregyénisége, Kazinczy Ferenc barátjává fogadta, s az ő ajánlására lett Donát az 1810 - 1820-as évek egyik legtöbbet foglalkoztatott korabeli biedermeier arcképfestője. Megrendelői főként a köznemesség és polgárság soraiból kerültek ki, melyek körében a korszak vezető műfaja hosszú ideig a portré maradt. Klasszicista stílusú arcképei jelentősek: pl.: Kazinczy Ferenc; Virág Benedek. Arcképeinél gyengébben sikerültek nagyobbrészt angol rézmetszetek nyomán keletkezett mitológiai kompozíciói (Pihenő Vénus; Orfeusz és Euridiké, Prosepina), valamint néhány vidéki templom oltárképe. Bensőséges hangulatú festményein nem törekszik barokkos reprezentációra, alkotásait inkább bizonyos mértéktartó dekorativitás jellemzi. A magyar művészetre hosszú ideig gyakorolt hatást.

Forrás: Képzőművészet Magyarországon