Apja műhelyében asztalosmesterséget tanult. Korán kezdett rajzolni, majd egy címfestő festeni tanította. Az I. világháborúban bal karja megbénult. 1916-tól Budapesten élt. 1917-ben a Ma szerkesztőségében kiállították rajzait. Ezután Vedres Márk javaslatára Kernstok Károly szabadiskolájában sajátította el a festészet és rézkarc ismeretét. 1916-18 között főleg ceruza- és tusrajzokat készített. 1922-ben a Belvederében rendezett gyűjteményes kiállításával zárult első festői korszaka.

1923-26 között Bécsben készült műveiben a német expresszionista festészet hatása mutatkozik. 1925-ben Bécsben mutatta be Menekülők c. festményét, 1927-ben az Ernst Múzeumban rendezett kiállítást. Bécsi politikai élményeinek hatása 1928-29 között jelentkezett festészetében. Ebben az időben kapcsolódott be intenzíven az illegális kommunista párt munkájába, ekkor készítette grafikai fő művét, az 1515 c., a Dózsa - féle parasztfelkelés által ihletett fametszetsorozatot.

Utolsó festészeti korszaka egyéni stílusa kibomlásának az ideje. Egyre súlyosbodó betegségét legyőzve, tüneményes gyorsasággal festette képeit, amelyekben a posztnagybányai iskola gyengéd színvilágát, valőr gazdagságát párosította a kubisztikus-expresszionisztikus periódus térszemléletével és kompozíciós módszerével. Derkovits megfürösztötte proletáralakjait a szimbolikussá növekvő ezüstben, a rózsaszín, a világos okker és a világoskék lágyan egymásba simuló szín párjában. Élete sommázó darabjait festi ebben az időszakban. (Végzés, Alvó, Kivégzés, Vasút mentén, Anya) 1931 körül Dózsa-sorozatát rézkarcba vitte át. A nyomor és betegség korán vetett tragikus véget életpályájának. Derkovits Gyula művészete az expresszionizmus nagy áramlatába kapcsolódott, de élete utolsó éveiben teljesen egyéni formanyelvet teremtett magának, a szigorú képszerkesztés, a lírai színvilág és az ihletett emberábrázolás remek ötvözetét. Derkovits tudatosan vallotta. "Össze kell kötni a képzőművészetet a mondanivalóval, mert az embernek bizonyosan van közölni valója. Mint festőnek és mai embernek, érzem, hogy kötelességem az életünk és társadalmunk jelenségeit maradék nélkül kifejezni. Azt hiszem, hogy teljesítem is ezt, mikor aktualitásukat tudomásul veszem."

Forrás: Németh Lajos: Modern magyar művészet