Eredeti neve De Gas, s csak 1870 után szignálta képeit Degas névvel. Mindennapi életből vett jeleneteiben merészen egyéni képi világot teremtett. Szülei emigránsok leszármazottai voltak, apja Nápolyból, anyja pedig New Orleansból jött. Leszámítva azonban néhány fiatalkori itáliai utazását és egy 1873-ban tett látogatását nagybátyjánál New Orleansban, egész életében párizsi maradt. Minden fő témáját a párizsiak életéből vette. Egy remekművét alkotta az Egyesült Államokban, Gyapotkereskedés New Orleansban címmel. Nem érezte azonban jól magát a tengerentúlon. "Csak abból lehet művészetet csinálni, amit az ember jól ismer" - mondta egyszer. Apja bankár, a családi vállalkozás párizsi fiókjának igazgatója volt. Amikor Edgar a jogi pálya helyett a festészetet választotta, az apja olyan jövedelmet biztosított a számára, amellyel függetlenítette a patrónusoktól és az akadémiai elismerés kényszerétől is. Csak 1875 után kellett megélhetését hivatásos művészként biztosítania, amikor örökségének legnagyobb részét fivérére, Achille-ra áldozta, hogy megmentse a tönkremeneteltől. Anyagi függetlensége állt magányos és arisztokratikus viselkedésének hátterében is. 1870 után sohasem nyújtotta be műveit a Szalonnak. Művészete a hagyományokban gyökerezett. 21 éves korában az Ecole des Beaux-Arts hallgatója lett, ahol Ingres egykori tanítványa, Louis Lamothe vette szárnyai alá. A főiskolán és első itáliai útja során a régi mesterek műveit tanulmányozta és másolta. "Amit csinálok, nem más, mint az elmélkedés és a nagy mesterek tanulmányozásának eredménye." Hite szerint "a természet tanulmányozásának nincs jelentősége, mert a festészet a hagyományokon alapuló művészet." Noha 1862-ben megismerkedett Manet-tel, érdeklődése csak lassan fordult a korabeli témák felé. Első kompozíciói történelmi témájúak voltak. E műveket egytől egyig az akadémikus hagyományokon alapuló, gondos előkészítő tanulmányokat követően alkotta meg. Néhány kisméretű, témájául a lóversenyt választó vásznától eltekintve, az 1860-as években csak közvetett módon foglalkozott modern témákkal. A Bellelli család című hatalmas vásznával kezdődően, amely firenzei nagynénje családját ábrázolja, egy nagyszerű portrésorozatot festett. Modelljeit aprólékosan kidolgozott enteriőrökben ábrázolja, így az elmélyült és kifinomult jellemábrázolást eredeti, sőt bizarr kompozícióban jeleníti meg. Ekkorra azonban Degas már kutatni kezdett a modern témák után, és a lehetséges motívumokat jegyzettömbjeiben gyűjtötte össze. A táncosok az 1870-es években festett, próbáló balett-táncosokat ábrázoló sorozatban kapták meg az őket megillető helyet. Ennek egyik példája a Tánciskola. Degas művészi pályájának legjelentősebb művei ezek az egyáltalán nem nagy, sőt olykor kifejezetten kisméretű, tompa színekkel megfestett képek. A balett próbákon Degas a báj és az unalom, a kecsesség és a sutaság különös keverékével találkozott, az alakok pedig nem dramaturgiailag, hanem véletlenszerűen, a szertartásnak és az ismétlésnek megfelelően csoportosultak. A sivár próbatermekben, a nagy tükrök és a hosszú ablakok között titokzatos perspektívákat fedezett fel, egy olyan világot, amelyben az álom és a nyers valóság keveredett. Az 1870-es porosz-francia háborút követően Degas látása egyre gyengült, és az 1880-as években felhagyott kisméretű balett jeleneteivel. Ehelyett különféle anyagokkal kezdett kísérletezni, mindenekelőtt a pasztellel. Témáit a lóversenyek, a színház, a mosónők, a kalap árusnők, a kávéházak és a kabarék szolgáltatták. Teljesen magáénak azonban két motívumot érzett: a balettet és a fürdőző, szépítkező nőt. Ezeken a képein a pasztellel csaknem absztrakt ragyogást tudott elérni, amely a japán művészet hatására utal. Fürdő nőket ábrázoló sorozatán az elénk táruló képek egyszerre intimek és személytelenek; közeliek, de mégis elvontak és szenvtelenek. Élete során Degas mindössze egyetlen plasztikai alkotást mutatott be az 1881-es, hatodik impresszionista kiállításon: a Tizennégy éves táncosnő viaszfiguráját, amelyet a számára készített muszlin tüllszoknyába, vászon pruszlikba és szatén cipőbe is öltöztetett. Halála után azonban 74 kisebb, többnyire viaszból készült figurát találtak műtermében. A nagyvonalúan, mégis precízen modellált táncosok, fürdőzők és lovak alapján megállapítható, hogy Degas a 19. század egyik legnagyobb szobrásza volt. Barátságtalan természete ellenére támogatta az általa nagyra becsült fiatal művészeket. Halálakor gyűjteményében voltak Cézanne, Gauguin, Pissarro, Sisley, Morisot és Van Gogh alkotásai. Noha vonzották a nők, félszeg és egyúttal büszke természete miatt sohasem nősült meg. Utolsó éveiben csaknem teljesen megvakult és 1912-ben, amikor el kellett hagynia azt a műtermet, amelyben hosszú éveken át dolgozott, becsomagolta vásznait és soha többé nem festett.

Forrás: Akadémia 1.0.1.