Amolyan régi vágású családban láttam meg a Napot 1952. október 11-én. Mérnökként diplomáztam és dolgoztam, de pályaelhagyó lettem. Harmincöt éves koromban ecsetet fogtam és ...

Egyszerű szerkezetű, őszinte szándékú színes képeim nagy meglepetésemre hamar divatba jöttek. Festői világomat /hozzáértők is mondják/ nem könnyű besorolni a képzőművészet irányzatainak valamelyikébe, de én ezt egyáltalán nem bánom. A tudatosan alkalmazott képi látszatnaivság, valamint a képek egyszerű szerkezete, a figurák aktivitása gyorsan felkelti a néző figyelmét, aki gyakran kimondja azt a - modern képek előtt időnként elhangzó laikus mondatot -, hogy: ilyet én is tudnék festeni. Ezt a megállapítást - noha kritikának szánják - örömmel fogadom, hiszen az azonosulás megnyilvánulása. Az általam festett képek nem szépek, inkább érdekesek. Tisztában vagyok festői korlátaim tényével és helyével, azokat igyekszem nem átlépni. A festett felszínek alatt már összetettebb tartalmi rétegek húzódnak meg. Az egyszerű szójátéktól az illusztratív tartalmakon át, az élő környezet kritikájáig sok téma foglalkoztat. Szívesen alkalmazok asszociációkat, meredek logikai bukfenceket, meghökkentő fordulatokat, de a képek nem kevés iróniát, groteszkséget és öniróniát is tartalmaznak. Olyan tükröt szeretnék a néző elé tartani, amibe nem kötelező, de célszerű időnként belenézni. Nem vagyok tagja egyesületeknek, kluboknak, köröknek, de nagyon szívesen működöm együtt bármely múzsa barátjával. Szívesen tolok olyan szekereket is, amelyekre nem férek fel. Egyetlen "szakmai" kötődésem van. Alapító tagja vagyok a müncheni székhelyű, 1992-óta prosperáló, FREQUENZEN /frekvenciák/ elnevezésű, európai uniós nemzetek képzőművészeiből szerveződött csoportnak. Jelenleg hét uniós és felvételre váró ország professzionalista művészeivel járjuk a kontinenst. A szobrászokból, festőkből álló társaság zászlaján olyan fogalmak találhatók, mint tolerancia, megértés, a más tisztelete, pontosság, egyenlőség.

Debreczeny Zoltánról sok mindent elárul Réz András filmesztéta idézete: "Debreczeny Zoltán ahhoz segít hozzá bennünket, hogy képesek legyünk nevetni a világon, hogy közelebb keveredjünk az irónia és az önirónia nemes művészetéhez. Képei könnyedek, fanyarak és ízesek. Hasonlatosak a szép száraz fehérborhoz. Megoldják a társaság nyelvét, közelebb hozzák egymáshoz az embereket, fogyasztásuk segíti az emésztést, és jó érzéseket hagy maga után."

Személyesen találkoztam vele a 2006-os Művészetek völgyében Kapolcson - ott kaptam engedélyt tőle, hogy szerepelhessen a Művészek között honlapomon. (femis)

Forrás: Íráskép