Dayka Gábor egész életműve belefér egy kis kötetbe. Még az irodalomkedvelők sem szoktak sokat tudni felőle. Mégsem teljes hazai felvilágosodásunk képe Dayka költészete nélkül. A család, amelyből származott, nemesi előnevet viselt ugyan, de szegények voltak. A költő apja szabómester Miskolcon. Amíg élt, el tudta tartani családját, de korán meghalt. A nagyobbik fiú hivatásos katona volt, elesett a császári hadak háborúiban. Az özvegyasszony elszegődött szakácsnénak. A kisebbik fiú tanulni akart, így adott volt az egyházi pálya, hiszen nem tudta volna megfizetni a tandíjakat. Az egyház örömmel taníttatta az értelmes ifjakat. Daykának az is megkönnyítette ezt a választást, hogy vallásos volt.

Később azonban szembekerült az egyházi reakcióval és világi tanár lett Lőcsén.  Ez időben már költő: gondos, csiszolt verselő: a magyaros versformákat ugyanolyan biztonsággal kezeli, mint a Horatiustól tanult latin - akkor ,,deákos"-nak nevezett - ritmikát. Előbb levelekben, majd személyesen összebarátkozik Kazinczyval, akit mesterének tekint. Néhány verse megjelenik Kazinczy folyóirataiban. Dayka a szentimentalizmus jellegzetes képviselője, verseiben erős, világfájdalmas érzelmességet fejez ki, az emberi érzelmek szabadságát, az öröm és a boldogság jogát énekli gondos formaművészettel. Több éles szatírában gúnyolta ki a felvilágosodás ellen hadakozó klerikális reakciót.