Dante
alighieri
(1265,
Firenze – 1321, Ravenna)
Olasz költő-óriás
A középkort a reneszánsszal összekötő művész, a legnagyobb
olasz költő, a világirodalom klasszikusa. Igyekezett olyan új kifejezési stílust
(dolce stil nuovo) kialakítani, amely nem a hagyományos tudós költészet
szabályait követi.
Régi firenzei nemes család sarja.
Az udvari szerelem hatására átszellemíti, filozófiává emeli a
szerelmet; gyermekkori szerelme, Beatrice Portinari egyoldalú vágyódásainak
tárgya.
Fiatalkori költeményeinek első nagy gyűjteménye, az Új élet (1294), a 42 fejezetből álló prózai magyarázatokkal kísért lírai napló, Beatrice iránti szerelmét mondja el. A Szeretetlakoma (1305-08) és A népi ékesszólásról (1305-06), a nemzeti egység vágyát kulturális, irodalmi szempontból fogalmazza meg. A nép élő nyelvét mint új irodalmi nyelvet a latin nyelv rangjára akarja emelni, s a világi kultúrát megvédi az egyházzal szemben. A Szeretetlakomában fogalmazza meg humanista nemesség-felfogását is: nemessé nem a születés vagy gazdagság tesz, hanem kizárólag a műveltség és az erkölcs (virtus). A Pietra-canzonék (1307) tudós fejtegetései, költészettani-stilisztikai nézeteinek kifejtései. Fő műve az Isteni Színjáték (La Divina Commedia kb. 1307 - kb. 1320, toszkán nyelven). A száz énekből álló önéletrajzi középpontú, enciklopédikus teljességű műalkotás a középkorvégi világkép nagyszerű összefoglalása, de megrázó realizmusa és az emberi tudás és szenvedély magasztos értelmezése révén a reneszánsz előhírnöke. Költeményében maga Dante - Vergilius, majd Beatrice vezetésével - bejárja az egész túlvilágot, és találkozik a történelem és szűkebb hazája nagyjaival. Megteremti az olasz irodalmi nyelvet. A terzinákban (tercina= olasz eredetű versforma,, háromsoros versszakok láncolata, aba - bcb - cdc stb. rímképlettel) írt eposzában bosszút áll politikai ellenfelein, emléket állít az antik hagyománynak, múzsájának, Beatricének, „világtérképet” alkot. Műve a világirodalom egyik legegyetemesebb alkotása. Legjobb magyar fordítása Babits Mihály műve. |