Előbb Párizsban tanult, majd 1785. évben mesterével, Pajouval Rómába ment, ahol Canova nagy hatást gyakorolt reá. 1790-ben hazatért, és a stuttgarti művészeti akadémia tanára, és a badeni nagyhercegi család által erősen foglalkoztatott és csakhamar ünnepelt művésze lett. D. a klasszicizmus legtermékenyebb német képviselői közé tartozik. A Canova-féle irány és a francia klasszicizmus hatása alatt igen sok, többnyire antik tárgyú szobrot alkotott, nagyobbára női alakokat. A leghíresebb közöttük a Párducon nyugvó Ariadne, mérsékelt érzékiessége folytán a nyárspolgárias ülés kedvence. E legismertebb német szobor a 19. század jelképévé vált. Ezrével készültek a zseniálisnak kikiáltott alkotás kisméretű reprodukciói: bronzba öntötték, porcelánba égették, préselt papírmasé mását sokszorosították, hogy ott legyen minden vitrinben, polcon, kredencen. A szobrász által készített mellszobrok hosszú sorából különösen barátjának, Schillernek több változatban készült képmásai lettek Németországban népszerűekké. Heinrich Dannecker főként a porcelánszobrászatra hatott.