J. B. Carpeaux tanítványa volt, de mesterénél határozottabb realizmusra törekedett. Korának egyik legkiválóbb emlékműszobrásza volt. A kommünben való részvétele miatt emigrálnia kellett Londonba 1871-ben. Tanárként sok brit szobrászra gyakorolt hatást. 1880-ban tért vissza Párizsba. Sokoldalú művész, aki megőrizte alkotásaiban a munkásszármazásából fakadó népies erőt. Számos emlékművet, márvány, bronz és terrakotta portrét készített. Híres művei: A Köztársaság diadala című szoborcsoport (1879-99, bronz, Párizs, Place de la Nation), és változatai, Blanqui síremléke (Pére-Lachaise temető), Eugéne Delacroix emlékműve (Luxembourg-kert). A Munka emlékművét, amelyen forradalmi demokratikus eszméit akarta megtestesíteni, már nem tudta befejezni.

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL:

Alvó	Anya	Torzó	Legros	Bacchánsnő
Jótékony	Tanulmány	Köztársaság	Támogat	Elesettség