A művészettörténetben Caravaggio néven ismert Michelangelo Merisi. 1584 és 1608 között Simone Peterzano bergamói késő manierista művész mellett inaskodott. 1592- 93 táján Rómába költözött. Caravaggio azt vallotta, hogy egy jó virágcsendélet hatásos megkomponálása ugyanolyan művészi jártasságot igényel, mint az alakok festése; pályáját valószínűleg csendéletfestőként kezdte. A Gyümölcsöskosár feltehetően Del Monte bíboros megrendelésére készülhetett, 1596-tót Caravaggio ugyanis az ő házában élt. Az udvari emberek számára egy sor képet festett, amelyek lanton játszó, boros vagy virágos edényeket tartó, gyümölcsöskosarakat átnyújtó fiúk mellképeit ábrázolták. E művek közé tartozik az Önarckép fiatal Bacchusként és a Fiú gyümölcsöskosárral, a Zenés jelenet és a Bacchus 0203. Az alakokat egyszínű, de meleg tónusú háttér előtt ábrázolja. A kép felületén a festéket egyenletesen eldolgozta, a csendéletrészleteket pedig ragyogó színekkel festette meg, a felület és a textúra pontos, eleven. Ugyanakkor árnyalatnyi bizonytalanság lelhető fel az alakok térbeli elhelyezésénél. Noha zsánerképekről van szó, ezek mégsem realista alkotások. A fiúkból bágyadt, közönyös elegancia árad, fiatalságuk tiszta szépsége pedig keveredik a kevésbé ártatlan élvezetekben való nyilvánvaló jártasságukkal. Az itt még rejtett erotika a maga leplezetlen valójában nyilvánul meg a Győzelmes szerelemben. Caravaggio 1598-tól kezdett oltárképeket festeni. Legfontosabb megbízatásai római tartózkodásának hátralevő éveiben a Máté életéből vett jelenetek, a Szent Pál megtérése és a Szent Péter keresztre feszítése, a vanicellai Santa Marfia-templom számára 1602ben megkomponált festménye, a Krisztus sírba tétele és a Mária halála, amelyet a trasteverei Santa Marria della Scala-templom részére festett 1602 - 1604 között. Ezekben a művekben Caravaggio különös és eredeti vallásos stílust hozott létre, amelynek sajátossága a nézőre gyakorolt meghökkentő és közvetlen drámai hatás, valamint az emberi természet összetettsége és szenvedései iránt érzett mély együttérzés mindkettő új vonás volt a festészetben. A Contarelli-kápolnában látható olaj-vászon festmények három részből állnak. A középső kép Máté és az angyal, míg a két oldalszárny Máté elhívatása és Máté mártíromsága. Ezek a művek fordulópontot jelentettek a 17. század művészetében. Caravaggio témáihoz a valóság, a mindennapok felől közelített, alacsony társadalmi helyzetű modelleket alkalmazott A Máté és az angyal-oltárkép (egykor: Berlin, Kaiser-Friedrich Museum, elpusztult) első változatát az egyház vissza is utasította, mert illetlennek találta. A szentet ugyanis tagbaszakadt parasztként ábrázolja, akinek piszkos lába szinte a képből kilépve a néző orra elé tolakodik. A végleges változat sokkal hagyománytisztelőbb volt. A Máté elhívatása nyomorúságos helyszínt és távolról sem hősies alakokat jelenít meg; a szent és rikítóan közönséges ruhákba öltözött társai kártyaasztalnál ülnek egy római palota udvarán. Bonyolult lélektani reakcióikat, amelyekkel Krisztus megjelenését fogadják, életteli realizmussal ábrázolja a művész. A Raffaello idealizáló képeihez szokott közönség számára ezek a képek érthetően meghökentőek voltak. Caravaggio fokozatosan felhagyott korai műveinek egyenletes, a formákat kiemelő megvilágításával, és alakjait félhomályba kezdte helyezni, amit éles fénysugár világított meg. A fényárnyék hatásokat műtermében dolgozta ki: a fény és árnyék egyszerre drámai és poétikus ellentétével mélyen spirituális légkört teremtett. A plebejus jellemek, az erőteljes helyszínek és a szűk tér más műveiben is megjelenik. A Mária halálában a Szűz felpüffedt hulla. Bár a karmeliták elutasították "ízléstelensége" miatt, a kép megindítóan komor és ünnepélyes. A drámai hatásokat fokozzák a széles gesztusok, amelyek szinte áttörik a képsíkot és egybeolvadnak a nézőével. A Szent Pál megtérésében a szent a lova lábainál hever; döbbenetes, erős rövidülésben ábrázolt teste és szétvetett karjai arra szolgálnak, hogy a szemlélőt bevonják a drámába. Pál szemei csukva vannak, és a megtérés belső énjében megy végbe; a természetfeletti hatalmak külső, látható megjelenését hiába keresnénk a képen. 1606-ban Caravaggio egy verekedés során gyilkosságot követett el, ezért el kellett menekülnie Rómából. 1607-ben, Nápolyban tevékenykedett; itt készült legfontosabb művei Az irgalmasság hét cselekedete és a Jézus megostorozása. Előbbit az érzések emberi melegsége és a kompozíció meghökkentő szabadsága, utóbbit pedig a komor brutalitás jellemzi. 1607 - 1608-ban Caravaggio Máltán tartózkodott, ahol a Jeruzsálemi Lovagrend nagymestere megbízta Keresztelő Szent János lefejezésének megfestésével a valettai Szent János-székesegyház számára. Miután összeütközésbe került a máltai hatóságokkal is, előbb Szicíliába menekült, majd visszatért Nápolyba. 1610-ben, útban Rómába megbetegedett és a láz végzett vele. Szicíliában még megfestette Szent Lucia temetését, Lázár feltámasztását és a Gyermek Jézus Szent Ferenccel és Szent Lőrinccel című képét.

Forrás: Studiolo 1.3.1.