Albert Camus írásai

ELŐSZÓ

Az Igazak
[Les Justes]

Színmű öt felvonásban

1905 februárjában, Moszkvában, egy terrorista csoport, a forradalmi szocialista párt tagjai, bombamerényletet hajtott végre Szergej főherceg, a cár nagybátyja ellen. Ez a merénylet és az ezt követő különös körülmények képezik Az Igazak tárgyát. Csakugyan, bármilyen rendellenesnek tűnik, a színdarabban ábrázolt egy-egy helyzet történelmi valóság. Ez persze még nem jelenti, amint látni is fogjuk, hogy Az Igazak történelmi színmű. Még akkor sem, ha minden egyes alakja létező személy volt, és úgy viselkedett, ahogy azt leírtam. Én mindössze csak megpróbáltam valószerűvé tenni, ami egyszer valóság volt. Az Igazak hőse, Kaljajev azt a nevet viseli, melyet az ábrázolt figura az életben is viselt. Nem holmi szellemi restégből nem kerestem neki más nevet, hanem mert így akartam kifejezést adni tiszteletemnek és csodálatomnak azok a férfiak és nők iránt, akik a legkönyörtelenebb feladatok végzése közben sem tudták megtagadni a szívüket. Igaz, azóta már bizonyos haladásról adhatunk számot, a gyűlöletből, mely valami elviselhetetlen szenvedést okozott ezeknek az embereknek, egy konformista szisztéma lett. Egy okkal több, hogy felidézzem ezeket a homály fedte nagy lelkeket, férfiakat és nőket, jogos lázadásukat és mondhatatlan erőfeszítéseiket, hogy megbéküljenek az emberöléssel - és így fejezzem ki irántuk érzett hűségemet.
Albert Camus

Könyvismertetés

Albert Camus: A PESTIS

A mű a pestissel jelképezi - szimbolikus formában és meggyőzően - a fasizmus iszonyatát. Egy csendes kisvárosban pestisjárvány tör ki, s egyre inkább elhatalmasodva, egyre több embert legyilkolva hatalmába keríti a várost. A főhős, Rieux doktor, Camus leghíresebb korai esszéjének - Sziszifosz mítosza - irodalmi megtestesülése, aki nem hajlandó tudomásul venni a vereséget, újra és újra lázad a könyörtelen sorssal szemben, s az emberi lét értelmét a küzdelemben keresi, mely bármennyire reménytelen is, az ember győzelmét képviselheti a vak végzettel szemben. A regény egyike a legnépszerűbb műveinek, a járvány teremtette sajátos világ kiválóan alkalmas a legkülönbözőbb magatartásformák bemutatására.

Albert Camus: KÖZÖNY

A Közöny hőse, Meursault a modern elidegenedés (az eredeti cím: Az idegenben pontosabban is utal erre) megtestesítője. Az első személyben előadott történet két részre tagolódik: az első fejezetben halálraítélt hivatalnok felvillantja banális algíri kispolgár-életének hétköznapjait, melyben anyja temetésének képei, egy szerelem, barátok és ismerősök alakja, éretlenség, öröm és szelíd közöny - jelenik meg. Egy napon aztán a tengerparton, a rekkenő forróság fénysátra alatt, agyonlő egy arabot. A regény másik részében a hős a cella kőfalánál is keményebb belső világába zárva, mind távolabbról figyeli saját perét, a vallatást, a bírósági eljárást. Személyes létének ehhez az ítélethez, a polgári társadalomnak ezeknek a konvencióihoz nem lehet köze. A Közöny hősét a jelenélés különbözteti meg környezetétől. Cselekvését mindig a pillanatnyi helyzet határozza meg, elsősorban a biológiai benyomások. Minden más közönyös számára, s voltaképp környezete számára is. A különbség csak az, hogy Meursault nem hazudik nem létező érzelmeket. Ezért kell meghalnia - a konvenció világát tükröző bírák nem tűrik el, hogy nyíltan feltárt ürességével az ő gondosan titkolt ürességüket is leleplezze.

"...e jelekkel és csillagokkal telehintett ég előtt először tárulkozom ki a világ gyengéd közönyének. Most, hogy olyan hasonlónak éreztem magamhoz, olyan testvérinek, megtudtam, hogy boldog voltam, és hogy még most is az vagyok."

(Részlet a regényből - Gyergyai Albert fordítása)

Albert Camus: A BUKÁS

A regény főhőse egy nagy sikerű párizsi ügyvéd, aki egy villámcsapásszerű élmény hatására hirtelen rádöbben önmaga és környezete végletesen hazug voltára. Tehetetlenül, gyáván végignézi, ahogy egy nő a Szajnába öli magát. A regény öntépő vallomás, amelyet vezeklő bíróként mond el a hős, aki vádbeszéde után nemcsak önmaga, hanem az egyetemes emberi gyengeség felett is pálcát tör. Az olvasó Camusnak ebben a regényében is megtalálja az íróra oly jellemző mértéktartást és visszafogottságot. A cím jelképes: az élet csúcsairól való visszazuhanásra éppúgy utal, mint az első emberpár bűnbeesésére, a paradicsom elvesztésére. Camus művészete egyszerre élettagadó és életigenlő. A társadalomnak nemet mond, a "világnak" - a pusztán érzéki jelenre korlátozott életnek és a természetnek igent. Stílusa klasszikusan világos és egyszerű.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
http://legeza.oszk.hu