Régi skót főnemesi család sarja, apja szenvedélyes kártyás, minden vagyonát elvesztette, és fia mindössze három éves volt, amikor Franciaországban meghalt. Byron gyermekéveit anyjával, Catherine Gordonnal Aberdeenben töltötte. A költő jobb lábára sántán született, s emiatt ért sérelmei életre szóló sebeket ejtettek önérzetén. 1798-ban, nagybátyja halála után a lordi cím birtokosa lett. 1801-tol Harrow-ban, 1805-tol a cambridge-i Trinity College-ban tanult. Kitűnt a legtöbb sportban és gyakori botrányok hőse lett. Első verseskötetei (Mulandó versek. 1806; A tétlenség órái. 1807.) ebben az időben jelentek meg. A kritikusok hevesen támadták, amire Byron 1809-ben az Angol bárdok, skót ítészek című verses szatírában válaszolt. 1808-ban magiszteri diplomát szerzett, majd elfoglalta helyét a Lordok Házában. 1809-ben európai körutazást tett. 1812-ben két híres beszédet mondott a parlamentben a luddita géprombolók és az ír nép védelmében. Ugyanebben az évben adta ki az Childe Harold zarándokútja első két énekét. A költemény hatalmas sikert aratott, Byron egyik-napról a másikra ünnepelt költő lett. Child Harold tipikus 'byroni hős', akinek múltjában mindig valami titok lappang, individualistaként szemben áll a világgal, világfájdalom, kiábrándultság, spleen jellemzi. 1813-15-ben keleti tárgyú költeményei, A gyaur (1813), Az abydosi ara (1813), A kalóz (1814), Lara (1814), Héber melódiák (1815) szintén hatalmas sikert arattak, A kalózból már a megjelenés napján tízezer példány fogyott el. 1815-ben megnősült, de alig egy év múlva felesége (Anne Isabella Milbanks) elhagyta és válópert indított ellene őrültség és kegyetlenség vádjával. A botrányt növelték Byron-nak féltestvérével, Augusta Leight-vel folytatott bűnös viszonyáról szóló pletykák, így 1816 áprilisában örökre elhagyni kényszerült Angliát.

Svájcban Shelley-vel, Mary Shelley-vel és Mary Godwinnal töltött néhány hónapot. Itt írta meg a Childe Harold harmadik énekét, majd Velencébe ment, és ott fejezte be a költeményt. Itt ismerkedett meg utolsó nagy szerelmével, Teresa Guiccioli grófnővel. Végül Pisában telepedett le. Részt vett az olasz forradalmárok szervezkedésében. 1819-től haláláig a Don Juan című nagy szatirikus verses regényén dolgozott, mellyel Byron Európa szerte népszerűvé tette a verses regény műfaját. 1823-ban tagja lett a Görögország török elnyomás alóli felszabadításáért küzdő forradalmi bizottságnak. 1824-ben a görögországi Missolonghiba utazott, hogy segítse a török elnyomás ellen küzdő görög nép szabadságharcát, de vágya, hogy harc közben essék el, nem teljesült: reumatikus lázat kapott és és 1824 április 19-én meghalt.

Forrás: Világirodalmi Kisenciklopédia. 1. kötet