Apja a firenzei köztársaság tekintélyes hivatalnoka volt, jegyzőként dolgozott, olykor diplomáciai küldetésekkel is megbízták. Filippo 1398-ban lett az ötvös céh mestere, a következő évben a pistoiai Lunardo di Matteo Ducci műhelyében dolgozott, ahol néhány alakot készített a dóm Szent Jakab-oltárához (Szent Ágoston). A firenzei Battistero második bronzkapujára kiírt 1401-es pályázat során tűnt fel; Ghiberti és öt másik szobrász társaságában vett részt a versengésben (Izsák feláldozása). A késő középkori mecénások gyakori szokása volt, hogy a szerződéskötés előtt több mestertől kértek terveket. A bronzkaput végül is Ghiberti készítette el. Ghiberti és Brunelleschi névtelen életrajzírója azonban másként idézi fel az eseményeket. Ghiberti azt állítja, hogy azonnal győzött, a biográfus - feltehetően Antonio di Tuccio Manetti - beszámolója szerint a két művész együttes megbízást kapott, de Brunelleschi később visszalépett. A pályázatot követő évtizedben elfordult a szobrászattól. 1404 és 1406 között tanácsadóként alkalmazták a firenzei dóm munkálatainál, és talán akkoriban látogatott először Rómába. Nem tudjuk pontosan, mikor fogalmazta meg az egy enyész pontos perspektíva elveit, amelyeket később Masaccio alkalmazott és Alberti írásba foglalt, de aligha lehetett a 15. század második évtizedénél később. A festészet kevéssé érdekelte. 1417 előtti építészeti tevékenységéről keveset tudunk, ekkor kértek szakvéleményt tőle a firenzei dóm kupolájával kapcsolatban. A kupola terve már 1367-ben megszületett, de a kivitelezés problémát jelentett. Brunelleschi eredetileg Ghibertivel együtt dolgozott az építkezésen, de gyorsan átvette a teljes irányítást. A Santa Maria del Fiore kupolájának munkálatai átíveltek egész életén, és ez lett legjelentősebb teljesítménye. A korábban elkészült tamburra kettős héjazatú szerkezetet emelt. Az állványozás és az emelőszerkezetek is komoly nehézséget jelentettek. Brunelleschi technikai leleményessége és az építkezés legapróbb részletére is kiterjedő figyelme úrrá lett a problémákon. Első fennmaradt középülete az 1419-ben megkezdett firenzei Ospedale degli Innocenti. Földszintjének hosszú, félköríves árkádsora világosan utal a toszkánai román építészetre, de a középkori formák kezelése és az egészet átható, szabályos arányrendszer tökéletesen klasszikus. 1421-ben kezdett dolgozni a San Lorenzo templomnál. A hagyományos bazilikális elrendezést az arányelmélet szigorú alkalmazásával korszerűsítette. Az egész épület az árkádos boltszakaszok, a főhajó fesztávolsága, a kereszthajó, a szentély és a négyezet ugyanazon a moduluson alapul. Brunelleschi racionalitását jól példázza a templomhoz kapcsolt régi sekrestye. Egyszerű kockaterét csegelyek kötik össze a félgömb alakú kupolával; gyakorlatilag ezzel indult el a reneszánsz centrális épületek sora. A Santo Spirito-templomnál, amelyet 1436-ban kezdett meg, de csak halála után fejeztek be, továbbfejlesztette a bazilikális elrendezést, ráadásul itt semmilyen kötöttséggel nem kellett megküzdenie, ellentétben a korábbi San Lorenzo templommal, ahol már meglévő alaprajzzal kellett számolnia. A Santo Spirito tervét feszesebben alakította ki: a mellékhajók töretlenül futnak körbe a keresztház, a szentély és mentén, a főhajó árkádsora és bazilika szerűen kiemelt felső szintje között 1:1 lett az arány, ugyanez a San Lorenzo templomnál 5:3 volt. Az eredeti terven kívülről is látható lett volna egy félköríves kápolnasor, tökéletes összhangot alkotva a külső és a belső téralakítás között. A Santa Croce-kolostor udvarán álló Pazzi-kápolna megtervezésére 1429-ben kapott megbízást, ám a kivitelezés lassan haladt, és a teljes befejezésre csak jóval Brunelleschi halála után került sor. A négyzetes középteret nagy kupolával fedte le, amelyet a dongaboltozatos oldalrészek hosszúkás négyszöggé változtatnak, és négyzet alaprajzú, kupolás szentély, valamint középen kupolás, kétoldalt dongaboltozatos oszlopfolyosó egészít ki. Ez utóbbi átfogja a teljes homlokzatot, határozott kapcsolatot teremtve az új épület és a kolostorkerengő között. A tökéletesen kiegyensúlyozott arányok hatását a finom színezés fokozza: a halványabb falakat szürke párkányzatok, pilaszterek és vakfülkék tagolják, mázas majolika korongok díszítik a falakat és a csegelyeket. Ez az új díszítés erősen hatott a következő építésznemzedékre. A Santa Maria degli Angeli, sajnos, befejezetlen maradt. Brunelleschi tervei (1434-37) szerint a laternával koronázott, kupolás nyolcszögű teret nyolc kápolna bővíti; az első igazi centrális reneszánsz épület lett volna, Brunelleschi pályájának csúcspontja. Utolsó centrális épületét 1436-ban tervezte: a firenzei dóm laternája nyolcszögű kis templom (tempietto), amely támívekkel és támpillérekkel kapcsolódik a kupola bordáihoz. Az, hogy nyíltan felfedi a laterna funkcióját, pompás megkoronázása a nagyszabású építészeti kompozíciónak. Meg kell még említeni Brunelleschi néhány fontos firenzei épületét, így a a Palazzo delta Parte Guelfát és a Palazzo Pittit, melyet jóval a halála után kezdtek meg. Brunelleschi megújította és hatalmas lépéssel vitte előre a firenzei építészetet. A klasszikus mintaképeket követte, ugyanakkor viszont rendkívül tehetséges és eredeti, alapos technikai tudással rendelkező mester volt. A racionális és harmonikus reneszánsz építészet legkiemelkedőbb alakja.

Forrás: Studiolo 1.3.1.