Életkép és arckép a fő témája. A bécsi Képzőművészeti Akadémia után 1835-ben Itáliában, majd 1837-ben Párizsban folytatta tanulmányait. Itt főként a Louvre régi festményeinek másolásával fejlesztette művészetét. 1838-ban Londonban telepedett le, s hamarosan a királyi udvartól kapott megrendeléseket. Arcképek mellett (Viktória királynő; Albert herceg stb.) számos, az olasz reneszánsz mesterek hatása alatt készült, mitológiai tárgyú kompozíciót készített. Aktfestményei és élettel teli női képmásai teszik vonzóvá művészetét. Eklektikus stílusú, főként a római reneszánsz mesterek hatását tükröző oltárképe (Krisztus és a samáriai asszony), amelyet az eperjesi evangélikus templomnak hagyományozott, 1913-ban tűzvész áldozata lett. Hazájával a kapcsolatot mindvégig megtartja, barátságban van a 48-as emigráció londoni tagjaival. Frissen festett, levegős képei valaminő múzeumi emlékeket ébresztenek a nézőben, tárgyválasztása is barokkos olykor. Önarcképe kimagaslik festői szépségével. Az olaj-, pasztell technikának és vízfestésnek egyaránt kiváló művelője volt.

Forrás: Képzőművészet Magyarországon