Az arckép- és életképfestők legkiválóbbja. Tanulmányait Bécsben végezte, ahol korán magára vonta a figyelmet. Megkapó érzékletességgel, alapos festői tudással dolgozott. Sikereket ért el neves kortársakról festett arcképeivel és polgári témákat ábrázoló, gondosan megmunkált, bensőséges hangulatú és érzelmes tárgyú életképeivel: Bor, asszony, szerelem (1847); Lányok bál után (1850), melyek a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában vannak. Jellegzetesen biedermeier, anyagszerűen festett élénk, erőteljes, finoman árnyalt színei, harmonikus kompozíciója kedveltté tette a fejlődő Pest műpártoló közönsége előtt. Szerencsés esetben - mint Zitterbarth Mátyás építész portréján (1851) vagy a "Nemzetőr" arcképén - erőteljes jellemábrázoló készsége, feszes képszerkesztése már-már monumentális hatású műveket alkot. De hiányzik munkásságából az az egyenletesség, az a harmónia és kitartás, ami Barabás egyéniségének és művészetének sajátja. Miután vagyonát a tőzsdén elvesztette, 1861-ben Bécsből Pestre költözött. Csakhamar abbahagyja a festést és a fejlődő fényképészet művelője lesz, maga is fényképészműhelyt majd éttermet is nyitott, és végül a Szép Juhászné vendéglő tulajdonosaként halt meg.

Forrás: Képzőművészet Magyarországon