Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1964). Mint fiatal épületszobrász iratkozott be az Iparművészeti Iskolába. Tanárai Mátrai Lajos, Simay Imre és Maróti Géza voltak. Három év után dekoratív szobrászműhelyt nyitott, de vállalkozása nem járt sikerrel. Ezután kiment Párizsba, ahol nehéz körülmények között tanulmányozta a modern francia szobrászatot és festőművészetet. Hazatérve a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete (KÉVE) művészegyesületében rendezte első gyűjteményes kiállítását 1918-ban. A Tanácsköztársaság után külföldre távozott. Jób illusztrációit 1920-ban Berlinben készítette. Több ízben volt Párizsban. 1926-tól 1932-ig Pozsonyban dolgozott, főleg portrészobrokat és kisplasztikát készített. 1934-ben csatlakozott a fiatal szocialista képzőművészek csoportjához. Művészetének kialakulására hatott az egyiptomi szobrászat, a görög szépségideál és a reneszánsz éppúgy, mint a század eleji modern szobrászat. Művészete a két háború között szembenállást jelentett a hivatalos művészet irányzatával, az expresszionizmus egyik leghatásosabb magyar képviselője. 1948-ban Párizsban, 1957-ben Budapesten a Műcsarnokban rendezett gyűjteményes kiállítást.

Forrás: Képzőművészet Magyarországon