Magányosan jövünk a világra, de nem feltétlenül kell utána is annak maradnunk. A magyar klasszicista költészet egyik legnagyobb alakjáról, Berzsenyi Dánielről azonban elmondhatjuk, hogy remeteségre - mégpedig niklai remeteségre - ítélte az élet… vagy éppen ő: maga magát. Egyházashetye szülötte - innen indul el magányos csillagléte. Gyermekkorától beilleszkedési gondokkal küszködik: sem az iskolában, sem szűk környezetében nem bírja igazán a kötöttségeket, lázad a merev szabályok ellen. Magának való, visszahúzódó, de "heves ifjú". Ahogy teheti elhagyja az apai házat, ami oly sok vitájuknak adott helyet. 1790 és 1795 között a soproni evangélikus líceumban tanul. 1799-ben feleségül veszi egyik unokatestvérét, Dukai Takách Zsuzsannát, hogy külön életet kezdhessen, de az asszonyról kiderül hamarosan, hogy nem lehet egyenlő partnere a költőnek. A visszavonultan élő birtokos költői tehetségét a szomszéd faluban lelkipásztorkodó Kis János fedezi fel 1803-ban, miután évszámra magának írogatott verseit - erős lelki tusa után - megmutatja neki. Így értesül a költő munkásságáról Kazinczy, s az ő postája útján Berzsenyi országszerte híres ember lesz. Költői érdemeiért még táblabírává is megteszik. A vidéki nemes értetlenül fogadja a ráhulló babért - de sajnálja a pénzt, hogy kiadja verseit. Végre katolikus kispapok adják össze a pénzt, hogy kiadják a lutheránus földesúr kötetét. A kínzó szellemi magányt Kazinczy sorai és ritka pesti látogatásai oldják fel. Magányos - azonban magánya termékeny magány: gyönyörű pre-romantikus versek szülője. Elégiák és ódák nagymestere.

Az emésztő melankóliában szenvedő Berzsenyi költészete és egész személyisége egy letűnt korszak újjászületése. Osztályának ősi adottságait hordozza, amelyek őáltala, az elkésett utód által lesznek költészetté. Jelentős vagyona ellenére paraszti egyszerűségben él nála is igénytelenebb nejével. Emberi és művészi konfliktusai is életviteléből adódnak. Pesti utazásai során rajongói mogorva, a nagyváros zajától, fényeitől megszédült emberrel találkoznak. A Kölcsey részéről verseit ért kritikákra még nagyobb bezárkózással, visszavonulással válaszol. Csak lassan, később közeledik ismét a nyilvánossághoz, miközben sokat tanul, csiszolja műveltségét. Romantikus költészetét - különösen ódáit - látszólag antik minták inspirálják, de a horatiusi sorokon a korhangulat csendül keresztül. Legfőbb mondanivalója a múlandóság, amely témában Berzsenyi eléri a költészetben elérhető végső pontokat, ahol a világköltészetben az első mesterek között állna, ha nem volna "néma gyermek minden kis magyar". 1830-ban az Akadémia soraiba fogadja, s annak haláláig tagja.