"Sokan azt hiszik, hogy a tehetség nagy szerencse, és csak kevesen gondolják, hogy a szerencséhez nagy tehetség kell." A XX. század első évtizedeinek legnépszerűbb spanyol színpadi szerzője. 171 sikeres, de változó értékű darabot írt. Kiemelkedő vígjátéka az Érdekek vására (1907).

Benavente egy híres gyermekorvos három gyermeke közül a legfiatalabb. A híres San Isidore Institute diákja volt, ahol színdarabokat és bábjátékokat adott elő. 1882-ben a Madridi Egyetemen kezdte jogi tanulmányait. Apja halála után megszakította tanulmányait, s európai utazásra indult. Miután visszatért Spanyolországba újságírással foglalkozott, 1899-től a Vida literaria szerkesztője lett, írt a madridi El Imparcial c. lapnak. Csatlakozott ahhoz az írói csoporthoz, amelyet az irodalom történet 98-as nemzedéknek nevez. 1920-ban Teatro Espanol igazgatója lett. A spanyol polgárháborúban Franco szimpatizáns volt. 1922-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. Műveiből újabban megjelentek magyarul is:
A vadállatok ebédje; Hermelinmező; Az angórai macska stb.

Főbb, ismertebb művei:

El nido ajeno (" A távoli fészek", 1894)
Gente conocida ("Ismerősök", 1896)
La Gobernadora ("A kormányzónő", 1904)
Los intereses creados ("Érdekek vására", 1907)