1862-ben megy Párizsba, hogy festőként tevékenykedjék. Belépett Charles Gleyre műtermébe, ahol ugyanakkor Monet, Renoir és Sisley is dolgozott. Monet és Renoir szoros baráti köréhez tartozott. 1863-tól kezdve Monet-val együtt Chaillyban kezd a szabadban festeni. Monet 1864 júniusában magával viszi Honfleurbe; találkoznak Boudinnel és Jongkinddal. 1867-ben Bazille Monet-val közös kutatásokat végez a festészet területén. Olyan műveket akarnak alkotni, amelyekben a szabadban álló alak váltja fel a hagyományos műtermi modellt. A két művész közvetlenül a természetbe akarta helyezni barátait vagy szüleit, sokszor a családi fotóktól inspirálva. 1867-ben festi meg nagy képét, A Bazille-család-ot vagy a Családi összejövetelt, amelyet Az X család címmel állit ki az 1868-as Szalonban; ez a nagy családi csoportképe, a modern francia festészet legjellemzőbb műveinek egyike. Az 1869-es Szalonban Falu látképe (1868) című képét állítja ki, amelyet A rózsaszín ruha (1864) inspirált. Mikor Berthe Morisot ellátogatott az 1869-es Szalonba, ezt írta Bazille festményéről "Sok benne a fény, a nap, azt keresi, amit oly gyakran kerestünk mi is : hogyan kell egy alakot elhelyezni a szabadban; ezúttal, úgy vélem, ez sikerült neki." Ettől kezdve Bazille a meztelen test plein­air ábrázolásával foglalkozik, s 1869-ben, megelőzve az összes impresszionistát, megfesti Nyári jelenet vagy Fürdőzés a Lez-ben című képét (1970-es Szalon). 1870-ben festi Az öltözködés és Csokrot kötő néger nő című képeit, amelyeken Courbet hatása érződik. Kedvelte a széles ecsetkezelést és a merész formálást. 1870 novemberében a porosz-francia háború áldozataként halt meg, befejezetlenül hagyva hátra Táj a Lez partján című vásznát.

Forrás: Akadémia