ÖNÉLETRAJZ
1967-ben születtem Budapesten, s azóta sem tudott kihordani onnan semmiféle légáramlat. Pedig jól tudja azt mindenki, hogy hányfajta áramlat térül-fordul mifelénk. No de kanyarodjunk a biográfiához! Egyszer azt olvastam egy regényben egy dúsgazdag emberről, hogy olyan gyorsan lett belőle valaki, hogy nem jutott ideje - szegénynek - iskolába járni. No, hát az én életpályámban semmiféle azonosság nem mutatkozik az imént említett illetővel; akár a tehetősséget, akár az iskolázottságot firtatjuk. Én ugyanis időn belül - ez nem azt jelenti, hogy hamarább - teljesítettem a rám rótt iskolai köröket. Az általános iskolának nyolc esztendő leforgása alatt a végére jutottam; ez egész jónak mondható; csak kivételes tehetségek teljesítik gyorsabban ezt a penzumot. A középiskolában műszaki ismeretekkel próbálták feltölteni agyamnak humán beállítottságú rekeszeit; minden erőm megfeszítésére szükség volt, hogy helyet spóroljak - a technika rovására -az irodalomnak. Irodalommal folytatott, komolynak mondható viszonyom - ha jól emlékszem - csak tanulmányaim befejezte után kezdődött; azóta is tart, noha a plátói kereteket soha nem lépte túl, s valószínűleg soha nem fogom igazán birtokolni őt. Igaz, ő mindig sokkal többet adott magából, mint amennyit én tudtam nyújtani neki. De ő ilyen alkat; nem voltak titkai előttem, leplezetlen őszinteséggel mesélt mindenről, bármi is érdekelt engem; egy perce sem hagyta lankadni figyelmemet. Már-már teljességgel kitárulkozott. Ám én, a magam sutaságával, gyámolatlanságával, de azt hiszem, leginkább az iránta való tisztelet okán, nem mertem szorosabbra fűzni kettőnk viszonyát. S belátom, ez így van rendjén. Most pedig arról, hogy én mit szeretek benne: legfőképp magyaros ízeit, báját, imádom, ahogy mesél, árnyal, kifejez, viccelődik és komolyodik; s imádom beszélyeinek páratlan zamatát. Mert olyan ő, mint borásznak az új bor. Miközben ízlelgeti, kóstolgatja, mindig lel benne újabbnál újabb aromákat, zamatokat. S ahogy a jó bortól sem szégyen a bódulat, a nyelv esetében ez kifejezetten üdvös. Sajnálatos módon azonban, ennek a bódulatnak nem kívánt, hátrányos következményei is vannak; nálam ezek oly módon jelentkeznek, hogy amíg hatása alatt állok, balul sikerült rigmusokat vetek papírra, s ahelyett, hogy ezen tüneteket titokban tartanám, minden szégyenérzetet és lelki gátat levetkezve, másoknak mutogatom őket (lásd: Amatőr Művészek Fóruma; Irodalmi Rádió). De mentségemül szóljon a fent említett öntudatlan állapot.

BEMUTATKOZÁS

Egy hallatlan horderejű évben
így szólott egy petesejt a magnak:

te, foganni mernék veled, kérlek,
hogy életet adhatnánk egy tagnak.

E sablonosnak mondható kezdet,
s kilenc hónapnyi magzatvíz után,

szüleimnek legelső sarjaként
felszínre törtem Pesten, de bután.

Keresztvízzel Lászlóvá pacsáltak
egy komor templom apszisa alatt,

s lakhelyemül, ha nem is a templom,
de negyven éve Budapest maradt.

Néhanapján majdnem verset írok,
olykor-olykor meg festőként ülök,

s ami marad, szürke hétköznapon,
a villanydrótra forrasztást szülök.

Barna László személyes ismerősöm és jó barátom, engedélyével készült oldalak. (szerkesztő) Megvásárolható festményei adatai itt: http://www.kepafalon.hu/Barna_Laszlo_festmenyek_mid_5553.html