Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága
(részlet)

Hogyan szeretnek a rossz nők?
Az 1824. esztendő utolsó operabálján több maszknak föltűnt szépségével egy fiatal ember, amint a folyosókon és az előcsarnokban föl-alá bolyongott. A magatartása arra vallott, hogy nőt keres, akit előre nem látott körülmények otthon késleltetnek. Ennek a hol sietős, hol hanyag járásmódnak a titkát csupán vén anyókák meg némely kiérdemesült léhűtők ismerik. Ezen az óriási találkahelyen a tömeg nemigen figyeli a tömeget; az érdeklődést szenvedélyek fűtik, még a tétlenség is tevékeny. Az ifjú arszlán figyelmét annyira lekötötte az izgatott keresés, hogy észre sem vette a sikert, amit aratott: egyik-másik álarcos gúnyosan álmélkodó fölkiáltását, a komoly csodálat jeleit, a csípős lazzókat, a legérdekesebb bókokat - mindebből nem látott, nem hallott semmit.
Noha szépsége révén ama kivételes személyiségek közé tartozott, akik azért mennek el az operabálba, hogy ott valami kalandra tegyenek szert, s akik úgy lesik ezt az alkalmat, mint ahogyan Frascati idejében egy-egy szerencsés fogásra lestek a rulettezők, mégis úgy látszott, hogy egészen nyárspolgári módon biztosra veszi a mai estéjét. Kétségtelenül ama három-három személy közt lejátszódó misztériumok egyikének volt a hőse, amelyek az operabál lényegét teszik, s amelyekről csak maguk a szereplők tudnak. Mert fiatalasszonyok szemében, akik elmennek, hogy elmondhassák: "Ott voltam", vidékiek, tapasztalatlan ifjak és idegenek szemében az Opera ezeken az estéken kétségtelenül az unalom és álmosság tanyája. Az ilyeneknek ez a feketén és lustán szorongó tömeg, mely jön, megy, kígyózik, ide-oda, kanyarog, föl-alá hullámzik s amely csakis a nyüzsgő hangyabolyhoz hasonlítható - nekik ez nem kevésbé érthetetlen valami, mint amilyen érthetetlen a tőzsde egy breton parasztnak, aki azt sem tudja, mi fán terem az állami hitelrészvény.
Párizsban a férfiak ritka kivétellel maszk nélkül jelennek meg az álarcos bálokon; a dominóba öltözött férfi nevetséges alak. Ebben a nemzeti géniusz nyilvánul meg. Olyan emberek, akik titokban akarják élvezni boldogságukat, elmehetnek az operabálba anélkül, hogy észrevétetnék magukat, míg azok az álarcosok, akik kénytelenségből jelennek meg maszkban, hamarosan otthagyják a bált. Mulatságos látvány az a tolongás, amely a bál megnyitásakor a kifelé igyekvők és az újonnan érkezők összeütközéséből származik. Tehát, ha férfi álarcot visel, az vagy féltékeny férj, aki meg akarja figyelni a feleségét, vagy pedig kikapós férj, aki nem akarja, hogy a felesége megfigyelje: mindkét helyzet egyformán kihívja a gúnyt.
Mármost a fiatalember nyomában észrevétlenül, mint valami gyilkos, egy alacsony, tömzsi maszk kullogott, hordó módjára gurulva. Ezt a dominót bármely operai törzslátogató valami városi hivatalnoknak, pénzügynöknek, bankárnak, jegyzőnek vagy valamilyen más polgári rendű embernek tartotta volna, aki feleségét hűtlenséggel gyanúsítja; mert a főrangú társaságban senki sem futkos lealázó bizonyítékok után. Már több maszk nevetve mutogatta egymásnak ezt a torz alakot, mások megszólították, néhány fiatalember pedig kicsúfolta. Széles vállával és egész magatartásával határozott megvetést árult el ez ártalmatlan nyilak iránt. Csak ment-ment az ifjú nyomában, ahogy az üldözött vadkan csörtet, mely nem törődik a füle mellett süvítő golyókkal, sem pedig a sarkában csaholó kopókkal. Noha első pillantásra úgy tűnhet föl, hogy az élvhajhászat és a szívszorongató aggodalom ugyanazt az öltözéket, azt a bizonyos velencei köpenyt öltötte magára, és bár az Operában minden összevissza kavarog, mégis ismerik és figyelik egymást a párizsi társaság különböző körei. Némely beavatottak megfigyelései annyira pontosak, hogy úgy olvasnak ebben a zűrzavaros könyvben, mintha valami érdekes regény lenne. A törzslátogatók szemében ez a férfi tehát nem lehetett gáláns kaland hőse. mert akkor okvetlenút valami megbeszélt jelet viselt volna, piros, fehér vagy zöld színűt, olyant, amely régóta előkészített boldogságra mutat. Talán valami bosszúállás volt készülőben? Néhány lézengő alak, látva e maszkot egy női kegyben sütkérező férfi nyomában, ismét figyelni kezdte a szép ábrázatú ifjút, akit a gyönyör isteni dicsfénye ragyogott körül. Az ifjú az érdeklődés középpontjába került; lépten-nyomon kíváncsiságot ébresztett önmaga iránt. Különben egész lénye az elegáns élet szokásait tükrözte. Korunk szelleméből végzetszerűen következik, hogy a legelőkelőbb, legjobban nevelt hercegfi vagy főrendsarjadék testben-lélekben egyaránt igen kevéssé különbözik ettől a csínos legénytől, akit még nemrég Párizs ölében vasmarokkal fojtogatott a nyomor. Lehet, hogy a szépsége, ifjúsága mélységes örvényeket leplez: gyakori eset fiatal uraknál, akik szerepelni vágynak Párizsban, noha nincs meg az igényeikhez mért tokéjük, és ezért naponta mindent kockára tesznek a sikerért, áldozván a királyi város leginkább körülrajongott istenének: a vaksorsnak. Mindazonáltal kifogástalan volt az öltözéke, a modora; egy operai törzslátogató biztosságával taposta az előcsarnok tökéletes parkettjét. Ki nem vette még észre, hogy ott, mint Párizsban mindenütt, az emberek föllépéséből ki lehet olvasni, hogy kicsodák, mit csináltak, honnan jöttek és mi a szándékuk:
- Ni, milyen szép fiatalember! Itt megfordulhatunk és utána nézhetünk - szólt egy maszk, akiben a bál otthonos vendégei egy tisztességes úrinőre ismertek.
- Nem emlékszik rá? - felelt egy úr, aki karonfogva ment vele. - Pedig du Chátelet-né bemutatta kegyednek ...
- Ne mondja! Ez volna az a patikusfi, akibe akkoriban belegabalyodott, akiből később újságíró és Coralie kisasszony kedvese lett?
- Azt hittem, sokkal mélyebbre süllyedt, semhogy valaha fölszínre vergődhetne, és nem értem, hogyan tűnhet föl ismét Párizs előkelő világában - mondta Sixte du Chátelet gróf.
- A megjelenése hercegi - mondotta a maszk -, és alig hiszem, hogy az a színésznő, akivel együtt élt, az faragott volna belőle ilyen rendes embert. A kuzinom, pedig ő fedezte föl, nem volt képes így kicsinosítani. Szeretném ismerni ennek a Sargine-nak a kedvesét. Kérem, mondjon el az életéből valamit, amivel felbosszanthatnám.

<Lazzó>Élces megjegyzés, szójáték. (olasz)

LÁNYI VIKTOR fordítása