Eredeti nevén Giovanni di Bernadone, a Ferencesek szerzetesrend megalapítója. Alázatossága és minden teremtmény iránti szeretete miatt emlékeznek rá.

Gazdag kereskedőcsalád tagja. Éli a gazdag ifjak megszokott életét. A háborúból sebesülten tér haza, szakít addigi életével, életmódjával, s megalapítja a ferences rendet (minorita rend = kis testvérek rendje); később a klarissák rendjét, majd a ferencesek harmadik rendjét (világi rend). A legenda szerint Assisi Ferencre halála előtt két évvel Jézus rányomta kínszenvedésének sebhelyeit. Lelkülete a Naphimnuszban jut kifejezésre, mely az olasz irodalom első szövegeinek egyike. Halála után három évvel IX. Gergely pápa avatta Ferencet szentté. Életének történetét Giotto festette meg az assisi templom képein.  A róla szóló legendák és történetek gyűjteménye a Fioretti (=kis virágok).