anonymus
 (12-13. század fordulója)

 

III. Béla király jegyzője

Anonymus Belae Regis Notarius, vagyis Béla király névtelen jegyzője, a magyar honfoglalás történetétének legrészletesebb, de hitelében erősen megtámadott megírója. Művének, a Gesta Hungarorumnak egyetlen példányát 24 pergamen-lapon a bécsi udvari könyvtárban Cod. lat. 514. szám alatt őrzik. Lethenyey István pécsi kanonok (1791), Mándy István (1799) és Szabó Károly (1860) fordították magyarra.

Első lap

Részlet a Gesta Hungarorumból

Cornides óta (Vindiciae, 1802) számos író foglalkozott az Anonymus kilétével és korával. Abból a körülményből, hogy a könyv szövege «Pdictus» szóval kezdődik, sokan azt következtetik, hogy a szerzőt a most már hiányzó címlap nevezte meg, s hogy a szöveg elején csak utalás történik rá s így a szót praedictusnak kell olvasni; mások szerint P. dictus a helyes olvasás és a P. alatt III. Béla jegyzőjét, Péter Pál erdélyi püspököt, majd spalatói s végül kalocsai érseket, vagy a IV. Béla korabeli Pous mestert értik. De ha az író neve kétséges is, állása - ami műve értékének megítélésénél mindenesetre számba jő - ismeretes. Ami korát illeti, azt valamennyi Béla korában keresik íróink, s így a nézetek teljes két század közt oszlanak meg. Legújabb vizsgálói közül Mátyás Flórián III. és Marczali IV. Béla korabeli írónak tartja. Pauler Gyula szerint az A. III. Béla íródeákja. Roesler (Rom. Studien) és Hunfalvy Pál (Ethnographia) inkább költőnek tartja, mint történetírónak s a magyarok őstörténetére nézve teljesen hasznavehetetlennek véli. A Gesta Hungarorum 57 fejezetben tárgyalja a magyarok őstörténetet Álmos vezéren kezdve föl Taksony koráig. Ha történeti elbeszéléseit erős kritikával kell is használni, a 12-13. századbeli topográfiára vonatkozó adatait, melyeknek fontosságát már a múlt században kiemelte Hell Miksa, szinte megbecsülhetetleneknek kell tartanunk.

(Forrás: A Pallas Nagy Lexikona.)

ÍZELÍTŐ MŰVÉBŐL