|
Anonymus Belae Regis Notarius, vagyis
Béla király névtelen jegyzője, a magyar honfoglalás történetétének
legrészletesebb, de hitelében erősen megtámadott megírója. Művének, a
Gesta Hungarorumnak egyetlen példányát 24
pergamen-lapon a bécsi udvari könyvtárban Cod. lat. 514. szám alatt őrzik.
Lethenyey István pécsi kanonok (1791), Mándy István (1799) és Szabó Károly
(1860) fordították magyarra.
|
 |
 |
|
Első lap |
Részlet a Gesta Hungarorumból |
Cornides óta (Vindiciae,
1802) számos író foglalkozott az Anonymus kilétével és korával. Abból a
körülményből, hogy a könyv szövege «Pdictus» szóval
kezdődik, sokan azt következtetik, hogy a szerzőt a most már hiányzó címlap
nevezte meg, s hogy a szöveg elején csak utalás történik rá s így a szót
praedictusnak kell olvasni; mások szerint P. dictus a helyes olvasás és a P.
alatt III. Béla jegyzőjét, Péter Pál erdélyi püspököt, majd spalatói s végül
kalocsai érseket, vagy a IV. Béla korabeli Pous mestert értik. De ha az író neve
kétséges is, állása - ami műve értékének megítélésénél mindenesetre számba jő -
ismeretes. Ami korát illeti, azt valamennyi Béla korában keresik íróink, s így a
nézetek teljes két század közt oszlanak meg. Legújabb vizsgálói közül Mátyás
Flórián III. és Marczali IV. Béla korabeli írónak tartja. Pauler Gyula szerint
az A. III. Béla íródeákja. Roesler (Rom. Studien) és Hunfalvy Pál (Ethnographia)
inkább költőnek tartja, mint történetírónak s a magyarok őstörténetére nézve
teljesen hasznavehetetlennek véli. A Gesta Hungarorum 57 fejezetben tárgyalja a
magyarok őstörténetet Álmos vezéren kezdve föl Taksony koráig. Ha történeti
elbeszéléseit erős kritikával kell is használni, a 12-13. századbeli
topográfiára vonatkozó adatait, melyeknek fontosságát már a múlt században
kiemelte Hell Miksa, szinte megbecsülhetetleneknek kell tartanunk.
(Forrás: A Pallas Nagy Lexikona.)
ÍZELÍTŐ MŰVÉBŐL
 |