A magyar építészet legtermékenyebb időszakának, az elmúlt századforduló késő historizmusának egyik kiemelkedő építésze 1855. január 17-én született a Józsefvárosban, stájer eredetű iparoscsaládban. Apja Schöckl Mátyás már Pesten asztalosmester, üzeme a kor legnagyobb építkezéseihez dolgozott. Anyja Eisele Mária Württenbergből idetelepült iparoscsalád leszármazottja. Ignác még Schöckl néven a belvárosi főreáliskola elvégzése után elszegődött kőműves inasnak és 1873-ban szerzett szabaduló levelet. Hauszmann Alajos irodájába került, akinek bíztatására 1874-től Berlinben az Építészeti Akadémián folytatta tanulmányait az antik hagyományokra épülő neoreneszánsz irányzat szellemében. Az akadémia befejezése után berlini építészirodákban dolgozott. 1880-ban elnyerte a Schinkel érmet. Ez évben magyarosította nevét Alpárra. Itáliai tanulmányútjáról Hauszmann meghívta a budapesti Műegyetemre tanársegédnek. 1881-1888 között tanított a dísz-építéstan tanszéken. Közben sokat pályázott. 1883-ban házasságot kötött Orth Antóniával, egy aradi kereskedő leányával. Már 1883-ban elnyerte a Herkules fürdői Szapáry fürdőház megtervezését, s ezt követték a megszaporodó erdélyi megbízások. Műveinek jelentős hányada így Erdélyben található, ahol különösen vármegyeházái és templomtervezései kiemelhetők. 1888-ban önálló tervezőirodát nyitott, először a Teréz körút 7-ben, majd 1891-től az Almássy tér 11. szám alatt felépült saját lakó- és irodaépületében. A jó szervező képességű, menedzser típusú építész hamarosan korának egyik vezéregyéniségévé vált, irodája prosperált. Számos jelentős középület tervezését sikerült megszereznie: 35 pályázatból 22-t. Az 1890-es években pályafutásának legnagyobb sikerét a millenniumi kiállítás Történelmi Épületcsoportjával, a később újra felépített városligeti Vajdahunyad várral érte el. A Mezőgazdasági Múzeum épületegyüttese eredetileg az Ezredéves Kiállítás történelmi főcsoportjának céljára készült ideiglenes anyagokból. A főváros közönségének kívánságára 1902 és 1907 között maradandó anyagokból újjáépítették. A kiállítási épületre kiírt pályázat I. és II. fordulóját (1893, 1894) Alpár Ignác nyerte. "... a történelmi kiállítást különböző koroknak megfelelően egy román, egy gót, egy reneszánsz és egy keleti formájú épületcsoportba kellene foglalni, annak a törekvésnek az igazolására, hogy a jövő ezredév működését azzal kezdjük meg, hogy egy speciális magyar stílt akarunk alkotni. Én kötelességet akarok teljesíteni, amikor ezredéves fennállásunk alkalmával ezen eszméhez szerény tehetségemmel hozzájárulok."

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL: (kisképre kattintás - teljes képhez vezet)

1900-1914 között legfontosabb művei a bankok voltak, melyek a budapesti városképben (Szabadság tér, Vörösmarty tér, József nádor tér, Roosevelt tér) máig meghatározó szerepet játszanak, mint a Nemzeti Bank és a TV-székház, az Értéktőzsde, a mai Pénzügyminisztérium és Belügyminisztérium. Épületei a Történelmi-Magyarország egész területén megtalálhatók - megyeházák, középiskolák, templomok, fürdők, bérházak, villák, kastélyok, katonai épületek, posta, színház és szálloda - mintegy másfélszáz alkotás. Élete során számtalan tanulmányutat tett külföldön, beutazta szinte egész Európát, többször járt Olaszországban, Németországban, Egyiptomban. Építészként máig példaadóan rendkívüli fontosságot tulajdonított a közreműködő vállalkozó iparosok, társművészeti alkotók, különösen a szobrászok és iparművészek szorosan együttdolgozó, összeszokott gárdájának. Évtizedeken át elnöke volt a Steindl céhnek, mely az építkezésekhez kapcsolódó művészek, szakemberek és vállalkozók találkozó helye volt. A céhtagok közül Maróti Géza, Moiret Ödön, Markup Béla, Telcs Ede, Róth Miksa, Jungfer József gyakran dolgozott Alpár épületein. A sikeres építész hetvenedik születésnapján nagy ünnepség keretében helyezték el domborműves portréját a városligeti Vajdahunyad vár falán. Felesége halála után 1918-ban házasságot kötött Csesznák Ilonával. 1928. április 27-én amerikai útjáról hazatérőben, Svájcban halt meg. A Vajdahunyadvárban ravatalozták fel, és innen kísérte a díszmenet a Kerepesi temetőbe. 1930-ban állították fel szobrát amely középkori céhmesteri öltözetben ábrázolja, amint városligeti alkotását nézi. 1958-ban az Építőipari Tudományos Egyesület Alpár Ignác emlékérmet alapított, amelyet évenként adományoznak a kiemelkedő tevékenységet elért építészeknek.

Forrás: Lyka Károly: A. I. (Magyar Művészek, 1928)