A magyar szobrászművészet újjáébredése idején, a múlt század negyvenes éveinek elején tűnt fel Bécsben jeles szobrász hazánkfia. Alexy Károly 1823-ban Poprádon született, Szepes vármegyében, mely vármegye annyi jelest adott a hazának. A szegény szülőktől származott fiúban már gyermekkorában jelentkezett a művészi tehetség, melyet egy késmárki rajztanár fedezett fel, kinek nevét, sajnos, nem ismerjük. Valamint további fejlődéséről sincs részletes tudomásunk és arra nézve sem látszik közelebbi adat, hogy miképpen jutott a vagyontalan serdülő ifjú Bécsbe és mikor kezdett a rajzolás teréről a mintázáséra átlépni. Csak annyit mond Henszlmann Imre a "Vasárnapi Újság" 1864 július 14-én megjelent 28-ik számában, hogy Bécsben az "Ornamental" előkészítő iskola igazgatójának, Kliebernek feltűnt egy palakőbe bicskával faragott ember feje, a 15 éves Alexynek és ettől kezdve pártfogásába vette, tanítványává fogadta és támogatta. Ezen az úton apróbb munkákra kapott megbízást. Díszítő ékítményeket, kőfaragó munkát végzett, sőt egy másik hazai kútfő szerint, tajtékpipát is faragott. 16 éves korában a képzőművészeti akadémia növendékévé lett. 1841-ben egy mellszobrát, meg Viktória angol királyné kisméretű lovas szobrát, dicsérő elismeréssel tüntette ki a bécsi mű-kiállítás bíráló bizottsága és a királyné szobrából több bronzöntvényt rendeltek meg nála. A következő műtárlatokon az elismerésen kívül pártfogásra, anyagi támogatásra is talált. Faustot és Margitot ábrázoló szoborcsoportozatát Hügel báró, Egmont és Klára csoportját pedig Metternich hercegné vette meg. Károly főherceg pedig fiának, Frigyesnek a mellszobrát rendelte meg nála. A bécsi hölgyek a Liszt Ferenc számára rendelt emlékre szintén Alexyvel készíttették el Beethoven, Schubert és Weber mellszobrait és három géniusz alakját. Továbbá Hügel báró megrendelésére a 15. századtól korunkig élt 16 hadvezér domborműsorozatát mintázta. Ebből két példányt a porosz király rendelt meg. Ez a műve nevét ismertté és jó hangzásúvá tette Németországban is. 1844-ben Bécsben Mátyás király szobrát alkotá, melyet úgy ott, mint utóbb Pozsonyban nagy dicsérettel fogadtak az országgyűlésen, Zsedényi Ede szónoklatára. Ezt a szobrot Horváth Edmund vette meg, mását bronzban Batthyány Kázmér gróf készíttette el, ez azonban az 1849. bombázás alkalmával elveszett. Az udvar Mária Terézia királyné szobrának elkészítésével bízta meg, mely 1848-ban Pestre is lekerült, Eltz báró azonban innen külföldre vitte. 1847-ben mintázta Pozsonyban Lonovics érsek és Budapesten Hegedűs Sámuel mellszobrát. 1848 májusában István nádor szobrával bízták meg, de ezt a politikai események miatt nem készíthette el. 1852-ben Londonba ment, hol a kristálypalotában kiállított Rafael és a Fornarina csoportjával tűnt fel. Itt a többek közt azután a Highgate temető katakombáiban egy fiatalkorában elhunyt leány márványsíremlékét készítette el. A megrendelő családnak a nevét nem említi kútfőnk, csak annyit mond, hogy az eszményi felfogással alakított mű több megrendelést hozott magával, így gróf Ellesmere palotája termeibe több márványcsoportot és medaillont készített. Ezenkívül Colnet angol ezredes családjának megrendelésére két síremléket mintázott. Az óriási méretű mű egyikét Angliában, másik példányát Máltában állították fel. 1861-ben hazakerült Londonból Alexy. Itthon csakhamar tekintélyes megrendeléshez jutott.

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL: (kisképre kattintás - teljes képhez vezet)

A főváros ugyanis az épülőben levő vigadó oszlopait díszítő szoborcsoportozatainak a pályázatára, Dunaiszky versenyművével szemben Alexyét fogadván el, őt bízta meg a végrehajtással. Feszl építész, a vigadó tervezője ennek - amint monda - új magyar műízlésű épület homlokzatának két szélső ki-szökellését hornyolt oszlopokkal szegte be, melyekre az emelet magaslatával egy színvonalban táncoló női alakok gyűrűzetét tervezte, mely az épület táncolóhelyiségi hivatását mutatta. Alexy életnagyságú bayaderszerű táncoló női alakokat alkalmazott és a változatos, gazdag redőzetű tunikás alakok közé beillesztette a kanászsipkás, borjúszájú-inges, magyar leányt is. Ez a csoport észak felől a második oszlopon látható. Mindenik oszlopon négy, együtt tehát 16 alak van. Mindenikre rámetszette nevét, így ALEXY Károly és az évszámot. Egyiken világosan kivehető az 1864, másikon 1863. A szobrok vázlatait az épület előtt levő téren, a mostani kioszk helyétől kissé alább, délfelé emelt fabódéban mintázta és nagyolta ki, azonban fenn, a helyén fejezte be mindeniket, saját kezűleg végezvén a fárasztó durva munkát, mely nagy megerőltetéssel járt. A kalázi durva kő ugyanis keménységben a gránittal vetekedik. A véső szorítása következtében ujjai, közép és növendék ujja a balkezén meg is kucorodott. És a balkeze ennek nyomán élete végéig béna maradt. Ha kérdeztük: miért nem végezteti kőfaragókkal ezt a nehéz munkát? Azt válaszolta, hogy ő még a régi iskola növendéke, aki maga faragja a szobrát és csak a legdurvább nagyolást bízza a kőfaragóra. Ezt a művét általános elismerés fogadta, különösen dicsérték a magyar leányt és azt a jó ötletét rajta, hogy jobb kezével a kanász kalapocskát fogva, járja a csárdást. Ugyanebben az időtájban készítette az erdélyi nők megbízásából a Deák Ferencnek szánt emléket, melyet Mikes János gróf, Deák nagy tisztelője és barátja közvetített. Ez a kisméretű bronzszobor, nagysága 40 centiméternyi, most a Nemzeti Múzeum Deák Ferenc szobájában van. Hungária ülő alakja magyar szűrféle szabású köpennyel a vállán, fején a nemzeti államot ábrázoló bástyával, jobbjában babérkoszorús magyar kardot tart, balját egy fiúcska vállán nyugtatja, ki a történelmet jelző táblára mutat A kard mögött az ország pajzsa, a magyar címerrel, alatta Erdélyé. Alól balra a művész neve: "Alexy Károly Pesten". A bronzszobor kő talapja Szt. István király székesfehérvári templomának romjaiból került Henszlmann Imre szívességéből. A talapra a következő szavak metszették: "Deák Ferencnek - Erdélyi nők - Emlékül 1861-re Az alapkő Szent Istváné". Batthyány Lajos gróf, a vértanú miniszterelnök szobra 1861-ben készült és amely jelenleg Batthyány Elemér grófnak, a vértanú fiának a birtokában van. Alexy Károly ezekkel az utóbb említett műveivel be is fejezte alkotó működését, amire különben ujjának bénulása is kényszeríttette.  És 1867-ben Barabás javaslatára a fővárosi tanügyi bizottság határozata következtében, a tanács a belvárosi főreál tanoda épületében mintázó műtermet létesítvén, ennek tanárává Alexy Károlyt nevezték ki 1000 forint évi fizetéssel. Itt három évig működött. Innen 1870-ben a fővárosi főrajz tanodába helyezték át, a IX. kerületbe, hol 1870 október 1-étől kezdve hét évig tanított.

1878 január 4.-ikén azonban jobboldali szélhüdés érte, megakadályozván abban, hogy hivatását teljesíthesse, minek következtében 1879 februárius 1-én orvosi vélemény nyomán nyugdíjazták. Ekkor már Bécsben lakott rokonai körében, Alexy Lajosnál. És itt 1880-ban május 20-án, a Heugasse 16. szám alatt elhunyt.

Forrás: Művészet 9. évfolyam 2. szám - SZEGEDY-MASZÁK HUGÓ