"Szerelem = kétségbeesés. Szerelem plusz kétségbeesés = költészet" – írja Vicente Aleixandre, a Nobel-díjas spanyol költő, aki egész életében súlyos beteg és szerelmes volt. 1898. április 26-án született Sevilla-ban. A költő gyermekkorát Malagában töltötte, 1909-től Madridban élt, jogot és közgazdasági tanulmányokat folytatott. 1928-ban jelenik első műve. A polgárháborúban a köztársaság pártiakat támogatja, betegsége miatt nem vesz részt a harcokban. A polgárháború után Spanyolországban marad. Amikor Vicente Aleixandrét 1949-en a Királyi Nyelvtudományi Akadémia tagjává választják, székfoglalójában a költő és a hús-vér ember azonosságáról beszél, s ilyenformán a vers nem más, mint párbeszéd a különböző produkciós és recepciós entitások között, s ebből kifolyólag a vers potenciálját a kommunikáció hatalma biztosítja. 1950-ben a Spanyol Királyi Akadémia tagja lesz. 1977-ben életművéért irodalmi Nobel-díjat kap. Keserű pesszimizmus jellemzi az ember és a természet kapcsolatával foglalkozó líráját. Oldottabb hangú öregkori költészete az emberi szolidaritást hirdeti.

Ámbitó	kézirata	Nobel - 1977	könyve magyarul	Nagyvilág 1977