konstruktivizmus
|
A konstruktivizmus az ábrázolás szerkezeti összetevőit a síkok, tömegek és terek matematikailag-logikailag leírható formai rendjéhez kívánta igazítani, s az anyag öntörvényűségéhez való alkalmazkodást hirdette. Elsősorban képzőművészeti irányzat, az 1920as években Szovjet-Oroszországban és a német Bauhaus iskola körül alakult ki. Egyes vélemények szerint az ún. szuprematizmus, a kubizmus és az ún. neoplaszticizmus keveredik benne.
Ideje: 1910 - 1935. A szó eredete: 'constructio' (latin) = felépítés, szerkezet. Központja: Oroszország, Németország, Hollandia Lényege: a racionális rend, az egyensúly és a nyugalom megteremtése Eszközeik:
A konstruktivizmus végletes továbbfejlesztése: szuprematizmus -
csak geometria! Legnevesebb képviselői: Piet Mondrian, El Liszickij, Malevics, Doesberg, valamint magyaroknál Moholy Nagy László és Kassák Lajos.
A kubisták kezdeményezése két irányban fejlődött tovább. Olaszországban a "jövő stílusát" létrehozó festők az időbeliség, a korra jellemző sebesség kifejezésének lehetőségével gazdagították az elvont formanyelvet. Ez az irányzat a futurizmus. A továbbfejlesztés másik iránya éppen ellenkezőleg a még teljesebb elvonatkoztatás felé haladt. Ebből született egy újabb, a későbbiekben számos változatra ágazó irányzat, a geometrikus absztrakció. Legjelentősebb képviselői a tízes évek végén a holland "De Stijl" folyóirat köré tömörültek. A csoport vezető egyénisége, Piet Mondrian derékszögben metsződő, fekete vonalakkal osztotta arányos négyszögekre a képfelületet, s a négyszögű mezőket semleges szürkével és a három alapszínnel - vörössel, sárgával és kékkel - töltötte ki.
Mondrian a tízes évek végén pedig teljesen absztrakt konstrukciókat szerkeszt, tiszta térelosztású konstrukcióinak felmérhetetlen hatása volt a modern építészet fejlődésére.
A De Stijl elveit az első világháború utáni években átvették s a tervezésben hasznosították az építészek is. Ennek az iránynak a fő képviselője a modern építészetben jelentős szerepet játszó Theo van Doesburg is.
A módszer elvi indoka az a meggyőződés volt, hogy a művészet csak akkor szólhat mindenkihez, ha kerüli az egyes személyekhez kötődő, egyedi formákat. A feladata tehát az, hogy általános érvényű aránytörvényeket képszerűvé tegyen meg, ehhez csak a legalapvetőbb formaelemeket használhatja: a vonalat, a négyszögű síkidomot és az alapszíneket.
Az absztrakt törekvéseknek több válfaja volt. 1913-ban amerikai festők, Morgan Russel és Macdonald Wright alapítják az orfizmustól inspirált ún. "szinkronizmus"-t. Amadée Ozenfant és Le Corbusier "purizmus"-a pedig a konstruktivizmus egyik változata volt, hasonlóan a Malevitch által kultivált "Szuprematizmus"-hoz.
1913-ban Malevitch kiállított egy olyan vásznat, amely csupán fehér alapon szabályos négyszöget ábrázolt, s ezzel végletekig fokozta a kép geo metrikus megépítettségét. Az absztrakció konstruktivista irányának a fő képviselői oroszok voltak.
Az Oroszországban létrejött konstruktivizmus jellegzetesen 20. századi irányzat: igen merész technikákat alkalmazott, így a síkábrázolásokat mértani alakzatokkal, a térábrázolásokat pedig geometrikus formákkal oldotta meg.
El Liszickij 1919-től kidolgozta Proun elméletét, mely az absztrakt festészet, szobrászat és építészet konstrukcióinak összehangolása. Művén a PROUN="új valóság megteremtésének terve" - orosz kezdőbetűkből nyert betűszó.
Kassák Lajos
a húszas években festette képarchitektúráknak nevezett síkkonstruktivista
kompozícióit. A magyar aktivizmus végső akkordja a síkkonstruktivizmus
magyar válfajának kibontakozása volt. Kassák és néhány körülötte tömörülő
művész a tételes konstruktivizmus felé fordult. Mozgalmukat
képarchitektúrának nevezték. Kassák életművében a festői tevékenység
kiegészítője az írói munkásságnak.
Kassák köréhez a képzőművészek közül ekkor elsősorban Moholy-Nagy László és Bortnyik Sándor tartozott. Bortnyik Sándor egy ideig a képarchitektúra apostola volt, magát a nevet is ő adta a mozgalomnak. A magyar konstruktivizmus első képi megfogalmazását Bortnyik Sándor sablonnyomatai jelentették 1921-ben Bécsben. Bortnyik Sándornak vezető szerepe volt a modern magyar reklámgrafika kialakításában.
A programot adó Kassák Lajos körét azonban a művész egy évvel később elhagyta, és Weimarba ment. Mint a Geometriai kompozíció című akvarellje is mutatja, Bortnyikra hatott a holland De Stijl csoport konstruktivista programja, de a négyszögek mellé beállított merész kerek forma áthatásaival inkább Moholy-Nagy felfogásához állt közel. Az aláírásnak beillõ "b" betû és az 1922-es évszám belekomponálása a tisztán mértani elemek rendjébe a korábbi izmusok hatását, Bortnyik szabadabb, festőibb felfogását mutatják.
A magyarok közül a geometrikus absztrakció egyik irányzatának jelentős képviselője, Moholy-Nagy László, aki már szervezetileg is megtalálta a kapcsolatot a Bauhaus-zal, sőt csakhamar egyik vezetője lett. Kassák hatására a konstruktivizmus hívévé szegődött.
A művész az anyagokban rejlő konstruálási-formálási lehetőségek felismerésére és felhasználására törekedett. Liciszkij "proun" mozgalmával rokon szellemben dolgozott, később pedig, mikor Chicagóban megszervezte az Új Bauhaust művészetével, a Kassák-kör tevékenysége a konstruktivizmus és a funkcionalizmus nagy nemzetközi áramlatába torkollt.
Konstruktív műveket találhatunk még Márffy Ödön és Uitz Béla néhány alkotásában. Márffy Ödön: Konstruktív önarckép c. portré a Nyolcakkal való szellemi és művészi közösségvállalás időszakának egyik kimagasló alkotása. A képfelületet vízszintes, függőleges és átlós vonalak és fénynyalábok szelik át, ezekből épül fel a kompozíció. Az egyéniség, a jellem meghúzódik a szerkezeti elemek hálója mögött. A szigorú, hideg tekintet, a kemény arcvonások az absztrakciót erősítik, és megfosztanák a portrét az emberközelség érzékeltetésétől, ha nem segítenének a színek és a fények. Így Márffy sajátos színkultúrája ebben a konstruktivista korszakában is az érzelmi kifejezés lappangó igényéről árulkodik, amely a maga teljességében a 30-as évek remekművein bontakozik majd ki.
Uitz Béla 1921-es moszkvai tartózkodása során egy időben ismerkedett meg az orosz konstruktivizmussal és a régi ikonművészettel. Malevicshez és Tatlinhoz hasonlóan a középkori szentábrázolások kötött rendjében, tüzes színeiben tanulmányozta az esztétikai értékteremtő szándékot és művekben próbálta meg ezt a maga számára újra fogalmazni. Ikonanalízis c. művén fent három kis kör jelképezi az istenséget, a főmezőt beöltő fekete-, fehér-barna geometrikus formák két szemben álló figurára utalnak. A háromszög és a körformák ritmusa alkotja a kompozíció dinamikáját. Itt az anyag, forma, szín, erő, felületviszonyok kérdése dominál.
|
