|
Kezdete a mükénéi kultúra szobrászata. Összefoglalva jellemző vonásai a következők:
Homérosz Mükénét mint "sokaranyút" emlegeti; fejékek, serlegek, tőrök, melltűk, arany melldíszek és maszkok kerültek elő, mint a képen látható aranymaszkon, arcábrázolásuk tökéletes. Az égei világ a fémmegmunkálás technikáját i. e. 3200 k. a vándorló népektől veszi át. A Kréta szigetén lévő knósszoszi palota fénykorát az i. e. 1600 és 1400 között élte. I. e. 1450 után a mükénéiek valószínűleg elfoglalják Knósszoszt. Jelenlétük bizonyítéka az újító szellemű stilizálás, amely megjelenik a motívumokban, a vázákon, a gyűrűkön. A témák: ünnepélyesen vonuló alakok, bikaviadalok, jellegzetes állat- (pl.: bika) és növényalakok és természetesen a tenger. A mükénéi kultúra bukásától a városállamok megszilárdulásáig (Kr. e. 11-8. század) a görög kultúrában a kerámiának jutott a vezető szerep. Zeusz templom oromzata - timpanon
Az archaikus korban (Kr. e. 6-5. század) a szobrászat anyaga főként a márvány, de később bronzszobrot is öntöttek. A fémszobrok kivételével festették ezeket. Az épületek oromzatát, a timpanonokat és a frízeket domborművek díszítik. A szobrászat fő témái az álló ruhátlan ifjú (kuros), az álló ruhás nő ( koré) és az ülőalakok. A kisplasztikai ábrázolások elevenebbek. Összefoglalva fő jellemvonások:
A görög képzőművészet legjelentősebb ránk maradt emlékei a szobrok és domborművek. Ezek részben a templom oromzatát, párkányuk frízét díszítették, részben önálló emlék- és fogadalmi szobrok voltak. A szobrászat főtémája már az archaikus kortól kezdve a ruhátlanul ábrázolt emberi alak. Az archaikus kor szobrászatára a nehézkés, tömör formálás, a frontális beállítás és az arc merev, sajátos mosoly a jellemző. Kiemelkedő emléke a Méloszi-kurosz i.e. 550 k. A klasszikus kor szobrászata a valóság hű ábrázolására törekszik, és az emberi est harmonikus arányait keresi. Ennek a kornak legnagyobb szobrásza Pheidiász, az athéni Partheon és az olümpiai Zeusz-templom szobrászati díszeinek, valamint az ezekben felállított Athéné-, ill. Zeusz-szobor mestere. A kor egyik kiemelkedő emléke Müron: Diszkoszvető (Diszkobolosz) szobra (Kr. e. 450 körül). A valósághű ábrázolásra való törekvésükben a görög szobrászok mind pontosabbá váltak a modell alakjának és tartásának analitikus megfigyelésében. Leókharész a Vadászó Artemisz avagy a Versailles-i Diana cselekvés közben ábrázol egy légiesen könnyed, töretlen dinamizmusú alakot. A tegezből nyilat elővevő Artemisz karja és lábtartása kap fő hangsúlyt. E mozdulat ellenpontjaként a kissé hátravetett fej a mozgást fékezi.
A kiváló bronzszobrairól Hellasz-szerte híres aiginai iskola fénykora az i. e. V. század második negyedére tehető a klasszikus korban (Kr. e. 4-5. század). A művészek tekintélye megnőtt. A szobrászat törekedett a térbeliség és a testek kiterjedésének érzékeltetésére. A szobrászat valamennyi jellemvonása a következő:
Kocsi hajtó
A delphoi Kocsihajtót valószínűleg i. e. 470 körül készítették. A bronz szobor egy nagyobb plasztikai kompozíció része volt, mely egy négylovas kocsit ábrázolt eredetileg. Polyzalos, Gela tirannusa Apolló istennek ajánlotta Kr.e. 478-ban, amikor megnyert egy kocsiversenyt a pythiai játékokon. Ez a páratlan szobor az attikai stílus képviselője, valamelyik híres mester alkotása.
A hellenizmus korának (Kr. e. 330-30 körül) alkotásai a gazdag görög polgárok részére készültek. Kedvelt témák voltak a jellem- és lélekábrázolás. Összefoglalva:
Aphrodité és a szerelem korszaka ez, amelyben - ahogy a számtalan hermafrodita-ábrázolás jelzi - még a természet eltévelyedései is művészi kifejezést kaptak. Aphrodité, Erósz és Pan déloszi szoborcsoportján, a nőiességnek és az ördögi csúfságnak szembeállítása, ez jellemző az i. e. 2-1. sz. művészetére Új témát jelentenek a szobrászatban az egyre sokasodó faun- és szatír-ábrázolások is.
Laokoón-csoport, amelyet Titus római thermáiban találtak meg. A csoportot Hagészandrosz rhodoszi szobrász készítette, fiai közreműködésével, egy nagyszámú művészt egyesítő műhely elgondolásai alapján. A Laokoón-csoporton túlzó módon jelentkezik az emberi test anatómiájának teátrális megmintázása. Laokoón trójai pap nemcsak az Apollón által küldött hatalmas kígyók fojtogató szorításában, fizikailag szenved, hanem fiai pusztulása láttán lelki kín is gyötri. A szoborcsoport témája a két kígyó által szorongatott emberi test. Az apa mellkasa földagad, izmai és erei túlzottan is kirajzolódnak a bőrre. Arca olyan mértékben torzul el, hogy már talán nem is él, hisz nincs az az emberi test, amely ekkora feszültséget el tudna viselni. Cerveteri házasok szarkofágja
Az etruszkok szobrászatára jellemzőek az égetett agyagból színes festéssel, tovább bronzból készített alkotások. Ezek a szobrok kissé merevek, realisztikus ábrázolásúak, amit a színezés tesz még életszerűbbé. Jellegzetes terrakotta szobraik a fekhely alakú sírládákon lakománál fekve ábrázolt házaspárok alakjai. Fő jellemvonások összegezve:
Az áldozati állatok belsőségeiből történő jövendőmondás az etruszk vallás lényeges elemét alkotta. A bronzba vésett minták a más értelmezéséhez nyújtottak segítséget. Példa - Birkamáj modellje (Kr. e. 2. század). A Capitoliumi farkas készült Kr. e. 400 körül. Ez a csodálatos etruszk szobor olyan valósághűségről tanúskodik, amely ismeretlen volt a görög szobrászatban. Évszázadokon keresztül ez a szobor volt Róma hatalmának jelképe. A római birodalom szobrászatának jellemző vonásai:
A római szobrászat önálló
eredményeket leginkább az arcképszobrászat terén ért el. Jellemzője az egyéniség
hű, naturalisztikus tükrözése. A római szobrászat másik sajátos területe a
diadalíveket és emlékműveket díszítő történelmi dombormű. Kiemelkedő emlékei az
Augusztus által állíttatott békeoltár (Ara pacis) áldozati menetet ábrázoló
fríze, és a síremléket koronázó Traianus-oszlop spirális dombormű szalagja,
amely a császár győzelmes dáciai hadjáratát örökítette meg.
Az oszlop gazdag múltban gyökerező, mégis önálló alkotás. A kétszáz méter hosszú, domborműves szalagon nem érzünk űrt, az oszlop számos motívumát páncélok, fák, sziklák adják.
Római patrícius ősei mellszobrával (márvány - Kr. e. 1. század vége). A temetési szertartásokon a gyászolók őseik viaszból készült halotti maszkját hordozták magukkal. E szokásból alakult ki a realista portréművészet hagyománya.
Marcus Aurelius lovas szobra Bár Marcus Aurelius tüntetően kerülte a személyes dicsőséget, mégis róla maradt fenn az egyetlen lovas császárszobor, amelyet a reneszánsz művészei is csodáltak, és gyakran használtak modellként. A 4. század római szobrászai teljesen újszerű célokat tűztek maguk elé, és ezt meggyőzően bizonyítják a kor szenvedélyes portréi. Az utolsó császárokról több, a szellemiségre összpontosító, a kor válságát kifejező képmás maradt fenn. A személyiség, az érzelmek kifejezése talán még nagyobb erővel és nyíltsággal nyilvánul meg, mint a korábbi császárábrázolásokon. A velencei Szent Márk tér kisebbik felén, a Piazzettán a négy társuralkodó vörös porfírból készült szoborcsoportja már a középkor stílusának előhírnöke. Eltűnt a formák kereksége és a test megszerkesztettsége. A zömök és merev alakok feje szinte kocka alakú tömbként hat. Az arcvonások összefogottak, a meggyötört arcot a mozdulatlan tekintet uralja. A kor szobrai és domborművei szinte expresszionista jellegűek, a szorongás kifejezése teljesen háttérbe szorította az egykori érzéki szépséget. A szobrászok már ugyanazt a célt tűzték ki maguk elé, mint a romantika alkotói: el akarták felejteni az érzékelhető valóságot, és megpróbálták kifejezni az értelemmel felfogható világ transzcendens rendjét. |
Erechtheion
déli, ún. Kariatida-csarnokon
oszlopok helyett a magas lábazati falra állított hat márvány leányalak,
kariatída támasztja alá a párkányt. Ez csak architrávból és geiszonból áll,
a túlságos terhelés látszatának elkerülésére. Peploszt (hosszú, redőzött görög
köntösszerű ruhát) viselő fiatal nők szobra, mely ion oszlopot helyettesített.
A
költői jellegű témák lehetővé tették az ábrázolás bizonyos fokú idealizálását.
Emellett azonban volt egy másik irányzat is, amely a természet egyre realistább
értelmezésére törekedett. Egyre fokozódott a realista jelleg. Alexandria enyhén
ironikus, tréfára mindig kész népe büszke volt városára, de jól ismerte torz
vonásait is, és sosem rejtegette komikus oldalait. A főváros szobrászai finom
ízléssel foglalkoztak olyan zsánermotívumokkal, amelyeket a görög művészet
korábban általában túl közönségesnek vagy egyszerűnek tartott, és ezért
elvetett. A
mindennapi témákat akkoriban az egész görög világ kedvelte. Ennek egyik méltó
példája a Tövishúzó. 
Részlet
Traianus oszlopáról.
Már
valamivel idősebbként ábrázolja Augustust
az a - Livia Prima Porta-i villájából előkerült - márványszobor, amelyen a
császár hadvezéri pózban és öltözetben a csapatokhoz beszél. Páncélján finom
reliefek ábrázolják uralkodásának legdicsőbb eseményeit: az engedelmességre
kényszeríttet Galliát, Hispániát és az eufráteszi határvidék parthusait, amint
visszaszolgáltatják a Crassus légióitól elragadott hadijelvényeket. A páncél
mellrészén átvonuló Nap kocsijából tekint le. A reliefek alapján a szobor az Ara
Pacis frízeivel lehet egykorú. Nyilvánvaló, hogy görög minták szabad utánzása.
Testtartása megegyezik Polükleitosz Dorüphoroszáéval: a figura itt is a jobb
lábára támaszkodik, míg a bal szabadon rugózik; kezében nem lándzsát, hanem a
consuli méltóságot jelképező botot tart. Ez a szobor egy népszerűvé váló
császárábrázolás alaptípusa.
A
görög-római túlvilághit elképzeléseit az istennel való egyesülés és örök élet
hitével felülmúló, színes szertartásaival is vonzó egyiptomi Ízisz-vallás
először a kikötőkön keresztül hatolt Görögországba és Itáliába, majd onnan a
kereskedelmi utak mentén jutott a provinciákba. Ízisz a sors felett is
diadalmaskodó, jóságos istenanya, minden jó forrása, a hozzá folyamodóknak
minden bajtól védője.
Az ősi egyiptomi fogalmaknak külsőben való megjelenítése kedvezett az új hit
elterjedésének. Az Ízisz-kultusz először a szegények körében terjedt el Rómában,
de hamarosan behatolt a felső rétegekbe is, a római császárkultuszon keresztül
pedig erős pártfogókra is talált. A légiók hozták be a tartományokból az iráni
eredetű napisten, Mithrasz kultuszát is. A furcsa, bonyolult, ködös hit eljutott
és meggyökerezett a római birodalom legeldugottabb zugaiban is. A
Mithrasz-kultusz templomai vagy szentélyei ugyanúgy megtalálhatók Britanniában,
mint a Rajna vidékén, Afrikában, Hispániában, Pannóniában vagy Galliában.
Titokzatos szertartásait föld alatti helyiségekben rendezték. Mindezek végében
állt egy szoborcsoport, a Bikát megölő
Mithrasz ábrázolása.
Ezekkel a szobrokkal a perzsák vallása a hellénisztikus és a római képzelethez
idomult.
