Az 1880-as évek második felében Munkácsy életében néhány változás állott be. Egyrészt, hosszú várakozás után két kiemelkedő jelentőségű állami megrendelést kapott - a bécsi Kunsthistorisches Musem lépcsőházi mennyezetének díszítésére, illetve egy Árpád honfoglalását ábrázoló monumentális falkép elkészítésére kérték fel -, másrészt lejárt az 10 évre szóló kizárólagossági szerződés, melynek értelmében évenkénti biztos jutalék ellenében Munkácsy valamennyi alkotásának értékesítése Charles Sedelmeyer műkereskedőt illette meg. Mindkét változás szerepet játszhatott abban, hogy 1887-1890 között, a bécsi mennyezetkép festésével párhuzamosan Munkácsy kosztümös zsánerjelenetekkel bővítette festészetének műfaji kínálatát. Az itt látható Társalgás alighanem a sorozat egyik legszebb darabja. Bár ebben az időben Munkácsy legtöbb interier-képének cselekményét ablak vagy teraszajtó elé helyezte és nagy figyelmet fordított a fényhatások kidolgozására, a Társalgás e tekintetben kiemelkedik. A képtér majdnem felét foglalja el a hatalmas ablak, illetve a mögötte kibontakozó tájkép. Az egyszerre napsütötte és viharos égbolt pedig a mű igazi szüzséjét adja, közvetetten de annál érzékelhetőbben utalva a jelenet szereplőinek lelkiállapotára. A kép egy udvarlási jelenetet ábrázol, XIII Lajos korabeli ruhákban, mégis időtlenül. Munkácsy kiváló érzékkel tartózkodott attól, hogy a jelenet résztvevőit naturalista aprólékossággal megjelenítve disszonáns vonásokkal törje meg a jelenet festői líraiságát. A kép igazi szereplője a fény, mely drámai erővel tör be az ablak alsó tábláin és fellobogtatva a vörös muskátli fejeket ragyogó foltokat rajzol a jobb oldalon ülő kisasszony selyemruhájára. A bal oldalon támaszkodó elegáns lovagra pedig már csak e ragyogó selyemfolt visszfénye sugárzik.