A képen egy kereveten fekvő, elfordított fejjel alvó nőt látunk, fehér otthoni öltözetben. A kerevet mögött japán selyemparaván áll, melynek finom színein és lágy textúráján rebbenő fényfoltokat hagy a kettős megvilágítás. Egyrészt egy ernyős lámpa meleg fénye, másrészt a jobboldali ablakon (verandaajtón?) beszüremlő alkonyi derengés. A visszafogott színekkel megfestett környezetből jelzésszerűen villan ki az alvó nő lábfeje, lila szalagos fekete cipője, utalva a látomás rejtetten erotikus tartalmára. A kép annyira bensőséges és intim, amilyen csak egy álombeli pillanat lehet. Talán a valóságban soha meg nem valósult meleg családi légkör vágya ihlette Munkácsyt megfestésére. A modell személyét nem ismerjük. Elképzelhető, hogy Charles Chaplin francia festő feleségét látjuk, aki hosszú ideig volt Munkácsy kedvese, testi-lelki társa, a soha be nem bizonyított mendemonda szerint gyermekének anyja. Ennek azonban ellentmond az alvó nő fiatal kora. A legvalószínűbb tehát, hogy a képet egy hivatásos modell felhasználásával festette Munkácsy és csak lelkileg azonosította a karcsú alakot álmai asszonyával. Az Alvó nő azon kevés képek egyike, melyektől Munkácsy nem vált meg. Csak 1898-ban, amikor már súlyos betegen feküdt a Bonn melletti Endenichben, került sor eladására a "Vente Munkácsy" (hagyatéki árverés) egyik tételeként, ahol feltehetően Charles Sedelmeyer, Munkácsy korábbi műkereskedője vásárolta meg potom áron.