1867-ben a párizsi világkiállításon találkozott először Courbet Műterem című képével, melynek előterében - félig háttal a nézőnek - egy kisfiú áll, egyszerre elzárva és ugyanakkor meg is nyitva a néző számára a kép középpontjában elhelyezett központi cselekmény terét. Alig két évvel később a Siralomház festésekor már maga is élt ezzel a lehetőséggel: az elítéltet riadt kíváncsisággal figyelő kislány kívül is áll, részt is vesz az eseményekben. Talán a Siralomház sikere nyomán is, Munkácsy a későbbiekben számos képén jelenített meg gyerekeket. Kezdetben inkább festői motívumként helyezett el egy-egy gyerekszereplőt életképeinek előterében, az 1880-as évektől azonban a gyerekek az ábrázolt felnőttekkel azonos jelentőségű szereplőkké váltak. Mindazonáltal alig néhányra tehető az egyértelműen egy gyerek portrészerű megjelenítését felvállaló Munkácsy-képek száma. Eltekintve az egészen korai Leányka arcképtől ilyen az 1885 körül festett Robert Chaplin arcképe vagy a brémai múzeumban őrzött Kislányportré.