Festeni kunszt, eladni művészet – állapította meg valamikor állítólag Scheiber Hugó festőművész, de az is lehet, hogy valaki más.

Tény azonban, hogy a szellemes aranymondás régóta kering művész- és műkereskedő-körökben egyaránt. Remekül jelzi, hogy a két szakma képviselői, bizony, nemigen lehetnek meg egymás nélkül, még ha az eszerint akár vita tárgya is lehet közöttük, hogy kettejük közül melyikük munkája is a nagyobb "kunszt" és/vagy "művészet". A művészettörténet mindenesetre ismer jó néhány olyan nagy művész-műkereskedő párost, melyek tagjai hosszú ideig "dolgoztak össze". Munkácsy Mihály például aligha jutott volna akkora világsikerre Hans Sedelmayer párizsi műkereskedő hathatós üzleti tevékenysége nélkül – mint ahogyan, persze, Munkácsy nélkül alighanem Sedelmayer nevét se ismernék ma annyian. Vincent Van Gogh mellett egész életében ott állt testvére, a műkereskedő Theo, akiről a ma már világhírű, ám egész életében csupán egyetlen képét eladó festő így írt számos, neki címzett levelei egyikében: "te nem vagy egyszerűen műkereskedő, (…) hanem rajtam keresztül neked is részed van bizonyos képek megalkotásában". Vincent szinte minden elkészült képét elküldte öccsének, aki "cserében" rendszeres apanázzsal biztosította a művészbáty megélhetését. Más kérdés, hogy alig fél évvel Vincent után Theo is meghalt, így a nála "felhalmozott" életművet aztán már csak az özvegye tudta elindítani valóban a világhír felé.

Henri Matisse második fia, Pierre (1900–1989) – talán belátva, hogy művészként nemigen tudna versenyre kelni zseniális apjával – az 1920-as években ment ki Amerikába, ahol 1931-ben nyitotta meg galériáját New York Keleti 57. utcájában. Pierre aztán hamarosan ugyanolyan ismert lett a művészvilágban, a maga területén, mint apja a sajátján: olyan művészeknek rendezett kiállítást (legtöbbjüknek az elsőt a tengeren túl), mint például Alexander Calder, Marc Chagall, Yves Tanguy, Jean Dubuffet, Balthus (azaz: Balthasar Klossowski de Rola francia festőművész), Georges Rouault, André Derain, Joan Miró, Augusto Giacometti, Roberto Matta, Wifredo Lam vagy épp a magyar származású Hantai Simon. De apja is elsősorban neki köszönhette amerikai sikereit: 1927-ben Pierre szervezte meg az első Matisse kiállítást New Yorkban, majd 1934–35-ben már saját galériájában rendezett több tárlatot is apja műveiből.

Pierre, aki haláláig vezette New York-i galériáját, műkereskedői tevékenysége során hatalmas magángyűjteményt is létrehozott apja, valamint a 20. század más jelentős alkotóinak munkáiból. Néhány évvel ezelőtt az ő és felesége nevét viselő alapítvány ebből az anyagból egy több mint 100 darabos, hozzávetőleg százmillió dolláros kollekciót ajándékozott a New York-i Metropolitan Múzeumnak.

Forrás: Martos Gábor