CSÚCSFORMA - 2009

Szó - za(f)t (apámnak)

I.

Miért ne cserélnék véled?
Éltem már eleget,
Örök üdvösséget úgysem osztanak
- jellegtelennek...

Hidd el, nagyon unom a törvényt,
s szent nevében a szavakat,
megtérésen innen, nékem,
csak "jókból" jutott eddig,
szívedben bűnöm - bérlem!
Szeplőtlen dics az úr,
bánkódni - nem érdem.
Az ördögtől is azt kérdem
hol édesebb az éden:
glazúrabb-e az úr?

Vigaszfohász a felhő,
ha megjelenik néha.
Színvesztő búfelejtő,
a díszletek fölött,
míg zajlik e köztes dráma,
árvább, mint ama drága,
boldog báva báránykája -
az ordasok között.

II.

Adná az isten, lássam,
alkonylik vérem - váram.
Adná önmagát házul,
Elköszönnék szépen.
Mesékből, mik kezdetből
véget érnek - egyszer.
Átmenetből, amit furcsán
pöszézek minden reggel.

Áldja, az isten végül,
maga-magvát kedvvel,
meszes legyek, ki vénül,
mert többé nem kereshet.
(az úr, csillagok közt,
csak ritkán vágjon rendet)
Lásd, csereberélhetnénk, hisz
nyakamon már krisztusi-járom.

III.

Ballagnak már a szentek.
Megtérnek odvaikba.
Felbőg a túlsó partra.
A lélek jámbor barma.

Rövid e vers, mert késő,
az abszurdot alább hagyni,
nevünkön szólíttattunk:
tán, mégis meg kell halni...