CSÚCSFORMA - 2009

Költő-dörmögő

Kié ez a tágas, lötyögős felöltő?
- kérdezte a csámpás, öregedő költő, -
Enyém biztosan nem, csak hasonlít rá,
vajh' melyik nagyfejű cserélhette át?
Kinek kellhet ilyen szellős csuha?

Aki kedvelheti ezt a túlméretezett,
redőiben jól elrejtezett, érdemtelenül
rátűzött erényeket, tán pirulnia kell,
ismételgetve magának hosszan, belül,
hogy hazafi volt bármilyen korban,
s az is marad, míg jobblétre nem szenderül.

Kié ez a szűk, gyereknek való nadrág?
Ja, igen! - gondolhatták sokan, ha már
a számat nem sikerült befogni,
legalább bevarrják gatyám.

Ne tudjak emberül, emberek közé menni,
zárkózzak mélyen önön nyomoromba,
legalább nem lesz alkalmam perlekedni,
nekik sem kell miattam szégyenkezni.

Kié ez az édes-keserű, rég kifosztott élet?
- fanyalgott tovább a költő - Még élek!
Sosem hittem volna, hogy ennyit megélek!
De ha már megérek, mért nem fizet senki?

Ki tömött erszényét bő redőkbe rejti,
annak mit sem jelent a szép beszéd,
aki pedig mindezt ma értékelni tudná,
annak nincstelenség vette el az eszét.