CSÚCSFORMA - 2009

Üvegbúra

A horizonton köd a köddel fog kezet
felül az ég, avagy alul van? – kérdezed.
Fent köd, lent köd, vak, lomha, nyálas szürkeség.
S azt gondolod, hogy elszökött tán az ég -
a föld is elhagyott, hogy fennakadj
a horizonton, melynek rabja vagy,
tekinteteddel költözött oda.
Ablak is van - sivár magadvagyszoba,
s te ágyban ülsz, szemed előtt az ablak,
előtte fa, s a fa előtt az ajkad
- mi más volna az a szürke, nyamvadt,
vak, lomha, nyálas, ködnyi semmiség,
melytől rettenve szökött el az ég ...

Fogd be! - No lám!

- visszatértél -