Csúcsforma - 2009

Én-kép

Nézz hát ide Te - ez lennék én:
néhol naiv liba
szeretetre éhes ez hiba (?)
bár körüllengi ókor némi
intelligens rém
lényem ez, valóm,
bensőm-belem

szarvnélküli gyermek
ki sebekre termett

anyámtól s apámtól
kapuk nélküli kitárt szív maradt
mindenki jóságos - e hír a falat
hibám e hihetetlen hit

   
Apám - iparos ember
a szavak nála nem kender
bútorba kártolta dolgos kezét
hat elemit végzett esze több volt,
nem kertelt vele, keblére ölelt gyengét,
- nem kedvelt holmi cefrét -
imádta nejét, apró népét. 		Anyám - szerelemgyerek
kissé nagyravágyó, enyhén büszke
pesti lányból avanzsált vidékre,
hogy légyen egy falusi legény mindensége,
sznobérából váltott nincstelenségbe,
mentségére mondok magamban imát,
a legjobb anyacím neki bizony kijárt.

Lásd - egy évben születtek
ötvenegy év múltán együtt is
siettek - oda - fel, csillagok közé.
Itt hagyva engem, a kifosztottat,
tudván tudva testvéri által kitaszítottat,
három gyermek közül a középső éppen én,
a meg nem alkuvó, a szabályokat nem tűrő,
ki mindig vállalta önmagát, ki nem bókolja meg a diplomát,
vállalva minden szenvedélyt, megfizetve bár mindezért,
kilencszer elbukva hatvannyi létben, de kilencszer újra felállva,
s felemelt fejjel a pofonokat újra készen állva,
őszintén, szívet kitárva és várva, váratlan csodára.
Ha kell ugrásra készen a csillagokba - épen.