CSÚCSFORMA - 2009

Méltósággal

Ha nem tudsz olvasni egy árny mosta kövön,
ha nem tudod, hogy falhatta fel a napokat
egy láz emésztette rózsa,
ha nem tudod körmöddel és bőröddel
meglátni a tüzet, akkor -
akkor semmit se.

Ez a majdnem teljesség szaggatása.
Az ablakhoz ütődő belső neszeink.
Kívül a döbbenet, azután az éji léptek
a lombok között,
és mindent felfal egy iszonyú éhség,
valahol.

A súllyal telítődő vagy mozduló formák
neszeit felfogjuk, de ami kezdettől
fogva hallgat,
mit kezdesz azzal ami hallgat?
- a várakozó arcokkal?
Mit kezdesz a várakozás kihűlt hálóival?

Lassan minden öröm lemeztelenedik.
A látás összetett fájában hatolunk előre.
Szemlencsénk csupa horzsolás.
Ittlétünk rövidségének legfőbb bizonysága,
ez a roppant várakozás, ez a rémületes:
az atomok és törvények helyén semmi más,
csak a várakozás.

Rózsa -, nem kellene megmondanom, de
elhervad az élet.
Szeretném megtanulni szépen elhervasztani ajkaimat,
de úgy, hogy mégis tovább nevessek és szeressek.
Megtanulni, hogy simuljak
egyre meztelenebb és nyíltabb mozdulatokba
szemérmetlenül, torkomban donogó szívvel:
mert felfedeztem a sivatagot.