CSÚCSFORMA - 2009

ez van, Testvér

nincs az a szó, amit ki nem mondtak már,
nincs az a mondat, amit le nem írtak már,
s mi mai rímfaragók összecsipegetjük
a maradék morzsát -, átrágjuk,
fogatlan ínyünkkel ízlelgetve átforgatjuk
magunk színe szerint s feltálaljuk újra,
mint bensőnk martalékát -
fogvacogva, önmagunk szerte-széjjel marcangolva
kínnal, keservvel, félve, összekucorodva, hogy
magunk után hagyjunk
nyirkos föld feletti lábnyomok helyett - jeleket

tesszük a dolgunk, halld hát hangunk dallamát -
vidd Te is tovább Ember!

a hiénák meztelen élő testünk tépik, míg felszakadt húsunk
nyílt sebeink, beleink, kopasz keserű keselyűk csipkedik
amíg csak nem üvöltünk a kíntól és fájdalomtól, és
mégis, újra és újra talpra állunk,
egymás felé nyújtózkodunk, összeér ujjbegyünk,
segítjük egymást Testvér,
és együtt lépünk tovább a
nemek, nemesek, nemtelenek, megnemértettek
hada felett haladunk
a megértés, tisztelet és szeretet sugarán át
a végtelenbe..

hitem szerint nem hiába -
hiba lenne
ha Te ezt véletlenek játékának hinnéd,
s ha hitetlen vagy is,
ez minden vagyonunk,
ez ami nincs,
s mégis számomra, s tudom
számodra is KINCS

Ajánlás

Kedves Rokon -
szükségem van Rád nagyon,
hisz vértestvérim elvéreztek mind a vágtán,
nem tudom mi okon én oktalan,
de náluk nem mentem át a tű fokán,
s ha szólítnak manapság - teszik
azt mindig pejoratív módon:
s ettől kilyukadt nálam az ózon.