ÉRLELŐ - 2003-2008

Miértek

Miért a harc, küzdés árnya üldöz,
s miért nem az egyszerű, derűs
öröm, s a hűvös esők sápadt
lényei, túl hajnali ködön?

Miért a fájdalom és a csalódás
vonz, legbelül - miért dagad, feszül
a céltalan harag és a mohó láz?

A mindig álmatlan vak éjeken,
miért a látomás, idegen hideg
fények, nem a megfogható tények?

Miért az időtlenség léha vágya,
s nem a pihegő perc, a béke ágya:
örök miértek börtönébe élek.

Szomjban mentő vízcsepp a "hiába"
reménység szellője is itt hagy,
álmodom néha mégisről, továbbról:
Forró vágy marad, robbanó csillag.

Mutathatom megostorozott magam,
de a kérdés, az csak kérdés marad:
miért a harc s miért nem az öröm?
Talán egyszer, ezt is megköszönöm.

Valahol egy közöttes nemben, létben,
eltűnnék mindörökre észrevétlen,
akár vándormadár a fagyos égen.

Remélve, bízva melegebb hazában,
már szinte felszabadultan, vidáman,
a hiány bomló univerzumában.